Ez a világ legrondább állata, hányinger nélkül lehetetlen ránézni

A mélytenger, vagyis az óceán 200 méternél mélyebben fekvő része, bolygónk legnagyobb, mégis legkevésbé feltárt ökológiai rendszere. Az itt uralkodó körülmények - teljes sötétség, magas nyomás, alacsony hőmérséklet, és rendkívül alacsony tápanyag-ellátottság - extrém adaptációkat igényelnek minden élő szervezettől. Mivel a napfény nem hatol le ezekbe a mélységekbe, az elsődleges termelés nem fotoszintézis, hanem kemoszintézis útján történik: mikroorganizmusok szervetlen vegyületek - például metán vagy hidrogén-szulfid - oxidációjával állítanak elő szerves anyagokat, ezzel megalapozva a mélytengeri táplálékhálózatot. Ennek a környezetnek a feltérképezése rendkívüli műszaki kihívást jelent, így az óceánfenék több mint 80%-a továbbra is feltáratlan maradt, a potenciálisan ott élő fajok nagy része pedig még ismeretlen a tudomány számára.

A mélytengerben élő állatok olyan evolúciós stratégiákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést ezekben a szélsőséges körülményekben.

Számos faj rendkívül alacsony anyagcserével rendelkezik, és képes hosszú időn keresztül élelem nélkül létezni. Gyakoriak a biolumineszcens szervek, amelyek kommunikációra, zsákmánycsalogatásra vagy ragadozók elriasztására szolgálnak. Néhány mélytengeri szivacsfaj szilícium alapú vázzal rendelkezik, amely rendkívüli nyomás alatt is stabil szerkezetet biztosít. Egyes mélytengeri rákfélék és csigák ragadozó életmódot folytatnak a tengerfenék közelében, ahol az üledékben élő organizmusokat, valamint elhullott szerves anyagokat fogyasztanak el. Ezen élőlények lassú növekedési üteme és késői szaporodása miatt azonban az ökoszisztémák különösen érzékenyek az emberi tevékenységek, például a mélytengeri bányászat hatásaira.

A mélytengeri élőlények közül az egyik legismertebb faj a kocsonyahal, amely a 600–1200 méteres mélységtartományban él az ausztrál és új-zélandi vizekben és igazi ritkaságnak számít: amolyan tengeri titok.

A különleges faj anatómiai felépítése kifejezetten a mélytengeri életmódhoz alkalmazkodott: hiányzik belőle az úszóhólyag, testét pedig nagyrészt gélszerű, a tengervíznél alig kisebb sűrűségű szövet alkotja, amely lehetővé teszi a vízben való lebegést minimális energiafelhasználással. Az élő állat a mélyben normális halalakot mutat, de amikor a felszínre emelik, a nyomáscsökkenés hatására testfelépítése deformálódik, és zselészerű tömeggé válik – ez okozza a közismert, "kocsonyás" megjelenést. Táplálkozása opportunista jellegű: főként apró rákféléket és más, a fenéken lebegő szerves anyagokat fogyaszt, amelyeket passzívan nyel el. Lassú anyagcseréje és energiatakarékos életmódja jól tükrözi a mélytengeri élőhelyek biológiai kihívásait.

Mutatjuk a képet a különleges tengeri élőlényről, erős gyomor kell hozzá: