Titkos térkép fedte fel a kaukázusi Magyarországot, amely 500 évig létezett

A magyarság története a Kárpát-medencébe érkezés előtt kevésbé ismert a kutatók számára. A 10. század táján az arabok még úgy tudták, hogy három Magyarország is létezett: Magna Hungaria (Baskíria), Hungaria Antiqua, a magyarok országa és a Meotisz-Kubán vidéki Ungaria Maior.

Az első, vagyis Magna Hungaria sokaknak Julianus barát kapcsán ismert, a szerzetes a 13. században indult el a keleten maradt magyarok felkutatására. Abban az időszakban a Volga-vidéki földeket nevezték Magna Hungariának, és a szerzetes valóban meg is találta ott rokonainkat, sőt egy asszonnyal beszélni is tudott.

Kevésbé ismert, ezért még érdekesebb a Hungaria Antiquának nevezett terület. Ez vajon hol lehetett? Tardy Lajos író-művészettörténész a bécsi Nemzeti Könyvtárban fedezte fel azt a 16. századi térképet, amely erre a kérdésre választ adott. A kézzel írt latin szövegben ez állt:

„Georgia seu Hungaria Antiqua: „Grúzia, az egykori Magyarország.”

Grúzia a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között található, de hajdan az egész Kaukázust jelentette, ez volt tehát az a térség, amely egykor szintén a magyarok földje volt. Még a 14. században is önálló államot alkottak, és Bendefy László történeti kutató ezt nevezte Kunmagyariának.

Szerinte a kunmagyarság a 9. században szakadt el a honfoglalóktól, de nyilvánvalóan még századokig tudtak egymás sorsáról. Fél évezredig létezett az államuk a nagyra növő Mongol Birodalom peremén, a fejedelmi székvárost pedig Madzsarnak nevezték.

A 14. században Jeretann ázsiai magyar fejedelem még a pápával is levelezett, vagyis megpróbált szoros kapcsolatot fenntartani a kereszténységgel. XXII. János örömmel küldött neki püspököket, és a szentatya az uralkodót „Magyarország katolikus királyai leszármazottjának” nevezte. A Madzsar nevű várost 1386-ban pusztították el a tatárok.

A titokzatos Kunmagyariáról is beszélnek ebben a videóban: