Dühítő, amit a románok írtak Kossuth Lajosról, ez a felháborító szöveg semelyik törikönyvben nem szerepel

Amikor az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról beszélünk, gyakran elfelejtjük, hogy mindez egy színes, soknemzetiségű Magyarország küzdelme volt a Habsburg elnyomás ellen. A bukás fontos okai közt szerepelt a nemzetiségi kérdés rendezetlensége is, a magyar vezetés hallani sem akart róla, hogy a horvátok, szerbek, erdélyi románok, szlovákok több jogot kapjanak, akár csak az országhatárokon belül.

Az oldalunkon harcoló nemzetiségek nem is rajongtak annyira Kossuthért és a többi hazafiért, mint mi magunk. Ezt egyértelműen alátámasztják a későbbi fejlemények is, a cserben hagyott kisebbségek még évtizedek múltán sem tudtak túllépni sérelmeiken.

Amikor például 1894-ben meghalt Kossuth Lajos az olaszországi Torinóban, ez egyértelmű veszteségnek tűnt a magyar nemzet számára, amely a dualizmus korának egyik legnagyobb nemzeti temetését rendezte a hajdani kormányzó-elnök számára. A nemzetiségek gyásza azonban már nem volt ilyen nagy.

Ha a temetést a korabeli romániai sajtó tükrében nézzük, ez még nyilvánvalóbb. Hiába telt el négy és fél évtized a szabadságharc leverése óta, hazánk akkori legnagyobb nemzetisége, a több mint két és félmilliós románság képtelen volt megbocsátani Kossuthnak az elszalasztott lehetőségek miatt.

Még a mérsékeltebbnek számító erdélyi lapok is „ellenségnek” tartották a néhai politikust, akinek a halálát jó alkalomnak érezték a fél évszázaddal korábbi sérelmek felhánytorgatására. Temesvártól Brassóig egészen sértő hangnemben írtak az elhunyt államférfiról.

„A Kossuthoz kapcsolt fogalmakat illetően nem takarékoskodtak a becsmérléssel: Nagyszebenben hazánk [vélhetően Erdély] legnagyobb ellensége, az ország történelme során legnagyobb és legádázabb ellenségünk szavak vezették föl a halott nevét”

– olvasható a Szegedi Tudományegyetem alapos írásában. Ugyanott kiemelik, hogy a temesvári Dreptatea című újság az „ablaktörők, zavargók és verekedők istene" titulussal illette Kossuthot, sőt azt is kinyilvánították róla, hogy „fajgyűlölő is volt”, aki „1849-ben kijelentette, hogy a románok nem emberek”.

A kemény szavak egyfajta konklúziója lehet a Gazeta Transilvaniei című lap megnyilvánulása a nemzeti gyász kapcsán. Ami a magyar fülnek kétségkívül visszatetszőn hat, de a korabeli viszonyok tükrében mégis érthető:

„Nincs miért siratnunk, mert ő nekünk nem a jót, hanem a rosszat akarta és minden cselekedete a román nemzet megsemmisítését szolgálta.”

Így zajlott a legendás pákozdi csata, látványos képsorokkal: