Kialakult egy új nyelv a földön, csak egy maroknyi csoport beszéli

Lakatlan területek lényegében alig vannak a Földön, még azokon a vidékeken is van némi emberi „mozgolódás”, amikről úgy gondoljuk, hogy a madár sem jár arra. Ha más nem is, kutatóállomások a bolygó legzordabb tájain is működnek.

A fagyos Antarktiszon például nincs állandó emberi népesség, mégis egész évben állandó ott az emberi jelenlét. Ahhoz képest, hogy csupán az 1800-as évektől kezdtük alaposabban feltérképezni, ez elég szép előrehaladás.

A megtelepedést az Északi-sarkvidék tapasztalatai segítették. Kevesen tudják, hogy a norvég felfedező, Roald Amundsen az eszkimók technikáit elsajátítva hódította meg az Antarktiszt, például a jellegzetes félgömb alakú kunyhók (igluk) a Déli-sarkvidéken is sikerrel beváltak.

Napjainkban 70-nél is több kutatóbázis működik abban a térségben, több tucat ország szakembereivel. A déli félteke nyári időszakában mintegy 5000-en nyüzsögnek a szinte lakhatatlan hósivatagban, míg télen legfeljebb 1000-en. Az Esperanza Base, a Villa Las Estrellas és a McMurdo Station akár már településeknek is nevezhetők.

Nemrég pedig egy érdekes jelenségre is felfigyeltek a kutatók, mégpedig arra, hogy az Antarktisznak már tulajdonképpen saját nyelve, nyelvjárása van. Ahhoz képest, hogy a népesség állandóan rotálódik, cserélődik, ez mindenképpen meglepő fejlemény.

A nyelvészek mindezt azzal magyarázzák, hogy soknemzetiségű a közeg, ugyanakkor elszigetelt csoportról van szó, amely intenzív kommunikációt folytat egymás közt. Szükségszerűen kialakult tehát egy olyan nyelvváltozat, amelyet mindenki ért és használni tud.

Szerencsés helyzet, hogy a nyelvészek viszonylag nagy létszámú populáción tudják ezt a jelenséget vizsgálni, így valóban érvényes következtetéseket vonhatnak le. A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem munkatársai vállalkoztak az új nyelvjárás alaposabb feltérképezésére.

Angol, amerikai, német és izlandi tudósokkal beszélgettek, a kísérletben részt vevők hangját hathetente rögzítették. Egy idő után pedig észrevehető volt, hogy mindenki hosszabban ejti a magánhangzókat –

ez az „antarktiszi nyelv” egyik jellegzetessége.

A képzés helye is változott, az „ou” hangot például az ajaknál, nem pedig a szájüreg végén képezték. A müncheni kutatók szerint az antarktiszi nyelvjárás nehezen észlelhető, viszont mindenképpen mérhető, azonosítható, ezáltal valóban létezik.

67-féle nyelvváltozatban beszél egy srác a videóban: