Hová tűnt a gízai Szfinx orra? Három lehetséges válasz is van a rejtélyre

A világ egyik legismertebb szobra kétségkívül a gízai Szfinx. Az ókori Egyiptom monumentális, egyben rejtélyes alkotása mészkőből készült és az elmúlt több mint négy és fél évezred alatt számos viszontagságon ment keresztül. Legfeltűnőbb sérülése az arcán látható, ugyanis hiányzik az orra. Vajon hogyan törhetett le, és miért nem állították helyre soha? Ahhoz, hogy ezt megértsük, először érdemes megismerni a Szfinx történetét és jelentőségét.

A gízai Szfinx a világ egyik legnagyobb és legrégebbi szobra. A szobor emberarcú,  oroszlán testtel rendelkező lényt ábrázol, amely a hatalom és bölcsesség szimbóluma. A kutatók szerint az i. e. 26. században, a IV. dinasztia idején épült, és nagy valószínűséggel Khephrén fáraó arcvonásait mintázza. 73 méter hosszú és 20 méter magas a Gízai piramisok hűséges őrzője.

Az ókori Egyiptomban a szfinxek védelmező szobrok voltak, amelyek gyakran templomok és sírhelyek bejáratánál álltak. A gízai különlegessége abban rejlik, hogy ez az egyik legnagyobb egyetlen kőtömbből faragott szobor a világon.

Hogyan tört le a Szfinx orra?

Sokat találgatták az elmúlt évszázadok alatt, hogy mi történhetett az orrával. Egy népszerű legenda szerint Napóleon katonái lőtték le ágyúval 1798-ban, amikor Egyiptomban jártak. Azonban ez a történet nem állja meg a helyét. Egyrészt, ha már ágyúval támadtak volna a műemlékre valószínűleg nagyobb kárt tettek volna benne, másrészt az orr hiányát már korábbi források is említik.

A középkorban csak a szobor feje látszott ki a homokból. Cornelis de Brujin történész 1698-as vázlatán még látható az orr, Richard Pococke még 1743-ban is érintetlennek látta az orrot, de az 1767-es levelezésében már annak hiányáról számolt be. Egy Frederic Louis Norden nevű történész 1755-ös rajza már sugallja, hogy az arc már csonka volt.

Az egyik legvalószínűbb elmélet szerint a Szfinx orrát szándékosan törte le valaki, egy olyan ember, akinek a kultúrájában az ilyesfajta csonkítás egyenlő azzal, hogy legyőzte az ellenfelét. 

Az arab történetíró, al-Maqrízí beszámolója alapján a 14. században egy muzulmán fanatikus, Muhammad Sa'im al-Dahr törhette le. A történet szerint az egyiptomi földművesek az 1378-as időszakban áldozatokat mutattak be a szfinxnek, remélve, hogy így befolyásolhatják az áradási ciklust és növelhetik a termést. Sza’im al-Dahr elítélte ezt a gyakorlatot, mint bálványimádást, és úgy döntött, hogy az orrot le kell feszíteni.

A nyomok is arra utalnak, hogy nem ágyúval, hanem vésőkkel törték le az orrot. Később ezért elítélték és kivégezték a vallási fanatikust. A történet szerint al-Dahr nem úszta meg a becstelenséget, vandál cselekedetéért kivégezték.

Más elméletek szerint a természeti erózió vagy egy korábbi harci konfliktus során sérült meg az orr, de a szándékos rongálás tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak.

Miért nem renoválták soha?

Ha fel is merült valakiben az ötlet, a Szfinx orrának helyreállítása az eredeti állapotába nem lehetséges. Az eltört darabot soha nem találták meg, így a pontos rekonstrukció lehetetlen. Emellett a modern műemlékvédelmi elvek szerint egy ilyen történelmi jelentőségű sérülést nem feltétlenül kell kijavítani, mivel az az emlékmű történetének része.

A Gízai Szfinx nem az egyetlen szfinx

Az ókori Egyiptomban rengeteg kisebb szfinxet faragtak, amelyek templomok és sírok őrzőiként szolgáltak. Az egyik legismertebb az a szfinxsor, amely az afrikai ország egyik leghíresebb épületegyütteséhez, a világ egyik legnagyobb vallási helyszínéhez, a karnaki templomhoz vezet.

Emellett Egyiptomon kívül is találhatók szfinxszobrok, a rejtélyes lény a görög és római kultúrákban is felbukkan. A görög mitológiában a szfinx egy szárnyas teremtmény volt, amely halandókat állított próbatétel elé. A legismertebb görög szfinx a thébai szfinx, amely Oidipusz történetéhez kapcsolódik.