1 forintról indult a Vaterán az ősöreg Commodore 64, elszabadult a licitálás, már ennyinél tart az ára

Azok a csodálatos 90-es évek, sóhajtunk fel ilyenkor! Vaskos német nyelvű magazinok oldalain videómagnók, hifi-tornyok, számítógépek sorakoztak, azt sem tudtuk, mennyit ér egy német márka, csak annyit, hogy szeretnénk ezeket az eszközöket kipróbálni, többnyire viszont csak álmokként maradtak meg az emlékezetünkben.

Hogy miért, arra talán csak hosszú évekkel később kaptuk meg a választ – vagy épp jöttünk rá magunktól. A 80-as évek derekán, 90-es évek elején a magyar fizetések egyszerűen nem voltak elegendők ahhoz, hogy akár a legegyszerűbb számítógépeket is megengedhessék maguknak az átlagos bérből élők. Éveket kellett spórolni, hiszen egy Commodore 64 egy floppymeghajtóval százezres nagyságrendű kiadás volt, ami sokévi átlagfizetésnek felelt meg.

Felnőtt az álmodozó generáció

Érthető módon a családok a megélhetésre koncentráltak, házat építettek kalákában, a gyerekek pedig csak lapozgatták a nyugati magazinokat és álmodoztak. Aztán egyszer csak felnőttek, és bár a Commodore 64 már rég a múlté volt, a nosztalgiafaktora megmaradt, és sokan szerettek volna még egy darabkát birtokolni belőle, mielőtt végérvényesen eltűnne az elektronikai fejlődés gyorsan változó világában.

Ma még lehet találni eladó példányokat, és nem csak a múzeumban találkozhatunk velük, és ugyan még nem 5 évnyi fizetésbe kerül, de jobb ha sietünk, hiszen a gyűjtői darabok ma már meglehetősen drágák.

Egyet épp feltett valaki a Vaterára, dobozaival, hibátlan állapotban, és hiába 1 forintos minimálárról indult, mostanra már 65 ezer forintot adnának érte, annak ellenére is, hogy 20 éve nem volt bekapcsolva! Abban biztosak lehetünk, hogy ennél még feljebb fog menni az ára, és az sincs kizárva, hogy a következő két napban a százezres összeget is eléri a licit.

Addig is emlékezzünk vissza, miért is rajongtak ennyire a Commodore 64-ért: