Izgalmas lelet bizonyítja, hogy nem „kamu” személy volt a Biblia egyik főszereplője

A zsidó Dávid királyt mindenki jól ismeri a Bibliából, ő volt az a szemtelen ifjú, aki parittyakövével legyőzte az elbizakodott óriást, Góliátot. Dávid aztán Izrael második királya lett, és nagyjából Krisztus előtt 1010-től 970-ig uralkodott. A keresztények hozzá vezetik vissza Jézus családfáját is.

A zsoltárszerzőként is ismert uralkodó szerezte meg Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebuzitáktól. Templomot is kezdett építeni, ennek befejezése azonban végül a fiára, a „bölcs” Salamonra maradt.

Mindezen tények ellenére a történészek egy része megkérdőjelezi, hogy valóban létezett ez a történelmi alak. Az is elképzelhető, hogy volt Izraelnek Dávid és Salamon nevű királya, de nem akkor és olyan formában, ahogy a Bibliában szerepel. Tény, hogy a Krisztus előtti 10. században Jeruzsálem és környéke még csak kis provincia lehetett, az egyiptomi és az asszír birodalom szemszögéből nézve mindenképp.

1993-ban azonban előkerült egy izgalmas régészeti lelet, mégpedig egy, a Krisztus előtti 9. században keletkezett sztélé (kőtábla) darabja. Ezen egyértelműen a „Dávid háza” (vagyis dinasztiája) kifejezés is szerepel, és máig ez az egyetlen forrás, amely a Szentíráson kívül említést tesz a híres uralkodóról.

A bazaltból készült lelet – amelyet idén az amerikai Oklahomában állítanak ki – megtalálása Avraham Biran izraeli régész nevéhez fűződik. A sztélét egy szíriai király faragtatta, mégpedig az Izrael és Júda királyai fölött aratott győzelme emlékére. Ennek kapcsán történt tehát említés Dávidról, aki ezek szerint a halála után 100 évvel is közimert személynek számított a térségben.

Itt a kőtábla története: