Lángost akartam venni a karácsonyi vásárban, az árus úgy elküldött melegebb éghajlatra, hogy azóta sem tértem magamhoz

Patrik régóta küzd ételallergiával, de szerencsére a 21. század egyre növekvő kínálata mellett ez egyre kevésbé okoz gondot neki, gondtalanul élvezheti az életet. Most egy karácsonyi vásárra látogatott ki barátaival és nem számított rá, hogy éppen egy ilyen csodálatos helyen szembesítik "fogyatékosságával", ráadásul mérhetetlenül megalázó módon. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok Promósok! Szeretném kérni, hogy hozzátok le a sztorimat, láttam már hasonlót, de belőlem is kikívánkozik a dolog. Az a helyzet, hogy a barátaimmal eldöntöttük hogy ellátogatunk az egyik budapesti karácsonyi vásárba. Az ötletnek mindenki örült, el is mentünk a (a vásár pontos helyét nem írhatjuk ki) vásárba és elsőre nem csalódtunk. Kellemes illat, karácsonyi zene, ételek, italok és természetesen minket is magába szívott a fogyasztóiu kultúra és valamit mindenképp akartunk venni.

[[cikk1]]

A barátaim a lángos mellett döntöttek.

Magyar emberbe mindig fér lángos, nekem is oké volt a dolog. Azt kell tudni rólam, hogy laktózérzékeny vagyok. Nem halok bele persze, ha eszek egy kis sajtot, vagy tejfölt, de maradjunk annyiban, hogy  kellemetlen utóhatásai vannak, ami a mai élelmiszergyártást nézve abszolút megspórolható. Szépen beálltunk a sorba, a barátaim rendeltek és amikor én kerültem sorra, akkor a legnagyobb természetességgel elmondtam mit szeretnék, majd hozzátettem: laktózmentes tejfölből és sajtból szeretném kérni, ha nincs, akkor nem kérek, köszönöm.

Szerintem halál udvarias voltam, az ételallergiáról meg senki nem tehet.

[[cikk2]]

Az árus szemei kikerekedtek, majd egészen váratlan mondatokat intézett hozzám.

Uram, ön komolyan azt hiszi, hogy tartunk kétféle tejfölt meg sajtot? Minek itt eszik, ha semmilyen hozzávalót nem bír a gyomra?

A barátaim is hallották a dolgot, de az egyik felük már megkapta a rendelését, a többieké meg már készült, így nem akartam ebből nagy ügyet csinálni, megköszöntem a választ és arrébb álltam. De komolyan ilyen egy vendéglátós ma Magyarországon, aki az emberekből él? Persze, nem járt rosszul, hatan voltunk, öten rendeltek, egy perc alatt keresett 10000 forintot, de basszus. Minek kell így megalázni engem? Divatozásból nem eszek tejterméket? Mert az menő, ez a hobbim? A nap hátralévő része kicsit feszülten telt, ezt bánom a legjobban, mert mindenkiben benne maradt ez a kínos érzés, ráadásul utána én máshol ettem és rám kellett várni. Ráadásul mindezt a szeretet ünnepe miatt rendezett vásáron. Gratulálok.

[[cikk3]]