Belenéztem a feleségem telefonjába, a naptárából tudtam meg, hogy nagy a baj

Milán és felesége friss házasok, alig egy éve kötötték össze az életüket. A feleség az utóbbi időben furcsán kezdett viselkedni, így a férfi egy megkérdőjelezhető döntésre szánta rá magát. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok! Nagyon nehéz dolog miatt döntöttem úgy, hogy írok. Három éve vagyok együtt a párommal és jobban visszagondolva történtek furcsa dolgok. Sokszor kaptam rajta, hogy olyan a szeme, mintha sírt volna, gyakran révedt a semmibe és időnként furcsa kifogásokkal állt elő, hogy ne kelljen elmennie egy-egy programra. Nem gondoltam semmi rosszra, lehet olyan, hogy valakinek nincs kedve a társasághoz és nem zavart túlzottan a zárkózottsága sem.

Egy ideje azonban észrevettem, hogy megváltozott: nem közeledett hozzám, gyakran voltak hangulatváltozásai és arra gyanakodtam, hogy megcsal.

Tudom, nem szép dolog, de egyik nap amíg fürödt, megláttam az asztalon hagyott telefonját. Tudjuk egymás feloldókódját, mivel nincs egymás elől titkolnivalónk. Tudtam, hogyha ezt most megteszem, akkor megváltozik a házasságunk, de tudnom kellett, hogy mi történik.

Megfogam a telefonját, feloldottam és elkezdtem kutakodni.

A közösségi média üzenetei között nem volt semmi, nem lett új ismerőse. A híváslistában sem volt semmi szokatlan, új telefonszám sem került be a telefonkönyvébe. Még sietve megnéztem az email-eket, bár őszintén, ettől vártam a legkevesebbet és mégis, ott volt a válasz.

Egy pszichiáterrel folyatott levelezést nyitottam meg.

Kiderült, hogy hónapok óta pszichiáterhez jár, minden hónapban négy időpontot kér. A levelezésből az is kiderült, hogy gyógyszert is szed, depresszióra. Megnéztem gyorsan a naptárt is, piros pontokkal jelölte azokat a napokat, amikor orvoshoz megy. Egyértelműen el akarta titkolni ezt az egészet. Szeretnénk majd gyermeket, de most már egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy vele tervezem ezt. Egy mentálisan stabil nőre van szükségem, akire én is és a leendő gyermekünk is támaszkodhat.

Nagyon gondolkozom azon, hogy beadom a válópert. Igen negatív véleményem van a gyógyszerekről és főleg az ilyen bajokra felírt szerek függőséget is okozhatnak. Ugyanakkor nem bírnék a lelkiismeretemmel: magára hagyom őt a bajban. Nem tudom, hogy meggyógyul-e egyáltalán ebből valamikor és azt sem tudom, hogy hozzam fel a témát, mert biztosan nagyon mérges lenne, hogy belenéztem a mobiljába, de közben meg én is nagyon mérges vagyok azért, mert becsapott és titkolózott.

Nem tudom lehet-e így még jövője a kapcsolatunknak, de most azt érzem, hogy kiszerettem belőle.