„Magyar Péter azt mondta, hogy piti csaló, mondjuk ezt nem tudom, hogy sértés vagy dicséret” - Pócs János szerint tud ő elegánsan is viselkedni

Pócs János a parlamenti viselkedéséről is beszélt abban az interjúban, amelyet „Tiltakozom a parlamenti kitiltásom ellen!” címmel osztott meg sát Facebook-oldalán. A fideszes képviselő azt mondta, tizenhat év alatt bizonyította, hogy elegánsan is tud viselkedni. Azt is hozzátette, hogy a kifogásolt magatartása nem elegáns, majd azzal indokolta: úgy viselkedik, amilyen a társaság. Az interjú elején arról kérdezték, hogyan lehet még bent a Parlamentben, ha egyszer kitiltották. Pócs erre azt válaszolta, hogy a döntés még nem lépett hatályba, és fellebbezni fog.

Forsthoffer Ágnes házelnök november 5-én jelentette be, hogy három ülésnapra kitiltotta a képviselőt. Indoklásában azt írta, Pócs lemaradt a gépi szavazásról, majd utólag szóban próbálta érvényesíteni a voksát.

A házelnök több korábbi esetet is felsorolt: bekiabálásokat, videózást, világító szemüveget, bingózást, feliratok felmutatását, valamint provokatív célú könyv- és újságolvasást. Közlése szerint az ismételt szóbeli figyelmeztetések után október 20-án írásban is figyelmeztette Pócsot. A képviselő a most megosztott interjúban elsősorban a szavazás körülményeiről beszélt.

„Utolssó pillanatban érkeztem be, mert épp itt sajtóztam valakivel. És hogy az utolsó pillanatnak az volt-e a baja, hogy nem fogadta be a rendszer, hogy utolsó pillanat, vagy az, hogy a kártyám nem volt rendben, ahogy más is jelezte, hogy nem tudott szavazni, én mindössze annyit mondtam, nem hibáztattam se a rendszer, se semmit, hogy igennel szerettem volna szavazni. Erre ugye Magyar Péter azt mondta, hogy piti csaló, mondjuk ezt nem tudom, hogy sértés vagy dicséret. Magyar Péter hívta össze a házülést, házbizottságülést, és követelte egyszerűs mindenkor a kitiltásomat.”

Pócs János a Kádár-korszakot is felhozta az olvasás védelmében

Az olvasás és a beszélgetés kapcsán a képviselő történelmi példával folytatta. A Kádár-korszak parlamentjére hivatkozott, mondván, az akkori képviselőkről is készültek olyan fényképek, amelyeken újságot olvasnak vagy egymással beszélgetnek. Ezután a parlamenti dohányzás és a havannai szivarok történetére tért át. Érvelése szerint nincs előírva, hogy szemkontaktust tartva kellene figyelnie a felszólalókat, és a házszabály az olvasást, a beszélgetést vagy a bingózást sem tiltja. Azt mondta, ha a szabályokat megváltoztatják, és azokat megszegi, vállalja a büntetést.

A csalás vádjához ezután ismét visszatért:

„Ugye nem én határozom meg a kormánypárti többséget az egyetlenegy szavazatommal. Tehát miért kellett volna nekem csalni? Mit érek el vele egyáltalán, ha csalok? Mit érek el? Milyen szándék vezérelne engem, hogy csaljak? Tehát az, hogy csaltam vagy a csalás szándéka fennállt, ez nem igaz.”

Pócs tizenhat éves tapasztalatára hivatkozva arról beszélt, hogy tud elegánsan viselkedni, de elismerte: amit most kifogásolnak nála, az nem elegáns. Számára kellemesebb élmény a gyerekkorát idéző olvasás, mint hallgatni az általa gyűlöletkeltésnek nevezett kijelentéseket.