Ezt eddig senki sem vette észre, pedig ott volt a szemünk előtt - sokkoló részletre bukkantak a Mona Lisán a kutatók

Milliók csodálták, és sokan tisztelték, de végre fény derült egy új titokra, amely Leonardo da Vinci 16. Lisa Gherardini portréját övezi. A tudósok úgy vélik, hogy művész reneszánsz kori remekművének alanya kopaszodhatott, miután rejtett nyomokat fedeztek fel a festményen.

Azt állítják, hogy Mona Lisa - aki egy firenzei selyemkereskedő felesége volt - valószínűleg alopecia areata nevű betegségben szenvedhetett. Az alopécia egy gyűjtőfogalom a hajhullás leírására, míg az areata a rendellenesség egy konkrét okára utal. Gyakran a fejbőr foltos kopaszodásához vezet, de érintheti a szempillákat, a szemöldököt, a szakállt vagy akár az egész testet is. Bizonyos esetekben az egész fejbőrt (alopecia totalis) vagy az egész testet és fejbőrt (alopecia universalis) is érintheti.

Dr. Luigi Laino, a Bőrgyógyászati és Trichológiai Intézet munkatársa kiemelte a Mona Lisa látszólag visszahúzódó hajszálvonalán, valamint a hiányzó szemöldökét és szempilláit. Így írt a Clinics in Dermatology című szaklapban:

Javaslom, hogy a művészettörténet legtöbbet szemlélt arcát ismerjük el annak, amit klinikailag mindig is mutatott: egy fiatal nőnek, aki alopecia areatában szenved.

A becslések szerint Lisa mindössze 15 éves volt, amikor hozzáment Francesco del Giocondóhoz, és 24 éves volt a festmény elkészülésekor. Alig néhány hónappal korábban hozta világra ötödik gyermeküket, de sajnos kettőt elveszített közülük. Dr. Laino rámutatott életének ezekre az aspektusaira, valamint arra a tényre is, hogy olyan korban élt, amikor a bubópestis tombolt. A stressz kiválthatja az alopecia areatát, bár a brit egészségügyi szolgálat (NHS) szerint ez a összefüggés „akár véletlen is lehet”.

Az 1519-ben befejezett festményről korábban azt hitték, hogy a korra jellemző vonásokat ábrázolja. Ez azonban nem az első alkalom, hogy felmerült az alopécia gyanúja. 2019-ben a Brit Bőrgyógyászok Szövetségének folyóirata, a Clinical and Experimental Dermatology egy tanulmánya azt sugallta, hogy az alany a frontális fibrózáló alopécia (FFA) jeleit mutatja.

A közép-londoni hajhullás-központ, a Belgravia Centre szerint az FFA egy maradandó hajhullási állapot, amely általában csak a nőket érinti, és a hegesedéses alopécia néven ismert kórképek csoportjába tartozik. Weboldalukon ez áll:

Jellemzően vastag, sávszerű mintázatban visszahúzódó hajszálvonalként jelentkezik, amit gyakran a szemöldök elvesztése kísér.

A tanulmányban a belfasti kutatócsoport ezt írja:

Ez az első jelentés a Mona Lisában talált, a frontális fibrózáló alopéciával (FFA) megegyező tulajdonságokról: nevezetesen a magas homlokról, a visszahúzódó frontotemporális hajszálvonalról és a szemöldök hiányáról.

Lisa hajtalanának azonban van egy másik elmélete is: a „pszeudoalopécia”, ami a szépség kedvéért elkövetett hamis vagy szimulált hajhullásra utal. A Belgravia szerint ez az, amikor a nők szemöldökét és hajszálvonalát leborotválták vagy letépték, hogy nagyobb homlok benyomását keltsék - ezt a technikát arra tervezték, hogy a „nőket intelligensebbnek mutassák” - írja a Daily Star.