Egyre többen érzik úgy, hogy társaságban is magányosak. A nem választott magány gyilkos állapot. Láma Dzsigme Rinpocse szerint nem az, ha jól kezeljük.
A telefonunk állandóan a kezünkben van, a folyamatos online jelenlét pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a depresszió, valamint a kiégés egyre több ember életét keserítse meg. Modern korunkban sok és sokféle kapcsolatot ápolhatunk, ennek ellenére a magányos személyek száma nő.
Nemcsak egy érzésről van szó, hanem társadalmi problémáról is. A WHO 2025-ös jelentése szerint a magány a depresszió melegágya. Akik számára nem választott életforma az egyedüllét, hanem egy kínzó állapot, nagyobb eséllyel küzdenek a szorongással és a depresszióval. A Frontiers in Psychology folyóiratban közölt kutatás szerint:
A magánynak vannak komoly hatásai. A hosszan tartó magány szociális szorongás és fóbiák kialakulásához vezethet. Ezenkívül a hosszan tartó magány neurológiai károsodást okozhat, ami súlyos neuropszichiátriai problémákhoz vezethet.
A gyors változások világában nehéz a kapcsolatokat fenntartani másokkal, és sok esetben saját magunkkal is.
Más perspektíva
A tibeti buddhizmus egyik legismertebb európai tanítója, Láma Dzsigme Rinpocsa szerint a magánytól nem kellene úgy tartanunk. Megfelelő szemlélettel és hozzáállással az előnyünkre is fordíthatjuk ezt az állapotot. A legnagyobb probléma, hogy a boldogságot hajkurásszuk és azt kívül keressük, miközben a forrás sokkal közelebb van hozzánk.
Ennyi ideig veszélytelen a WC-n ülni, komoly figyelmeztetést adtak ki a tudósok
Olvass tovább...
Miért félünk ennyire a magánytól? A választott egyedüllét lehet boldog, tartalmas és nem kínzó. Ezzel szemben a magány lassan őröli fel az embert. A buddhista szemlélet szerint az emberek azért szenvednek ettől annyira, mert állandóan menekülnek a negatív érzések elől. Ilyenkor keresünk valami olyat, ami eltereli a figyelmünket és látszólagos nyugalmat, örömöt ad.
Az RTL Fókusz című műsorában így beszélt a láma:
Ma az emberek egyik legnagyobb problémája a magány, a másik pedig az, hogy nehezen tudnak megbirkózni a nehézségekkel, emiatt egyre gyakrabban hallunk a kiégésről is. Úgy látom, hogy hiányzik valami alapvető önismeret, annak megértése, hogyan legyünk önmagunk. Ezért jelennek meg ezek a problémák egyre gyakrabban. Ahogy a társadalom fejlődik, a családon és a barátságokon belüli közvetlen kapcsolatok és kommunikáció sokszor gyengülnek, közben pedig az emberek nem kapnak valódi útmutatást arra, hogyan legyenek önmaguk.
Láma Dzsigme Rinpocsa arra hívja fel a figyelmet, hogy a csend és az egyedüllét nem büntetés, hanem lehetőség az önvizsgálatra. A tanító véleménye szerint csak akkor értjük meg valódi szükségleteinket, ha van időnk arra, hogy befelé figyeljünk.
Modern életünk a zajról és a figyelemelterelésről szól. Itt az ideje, hogy rájöjjünk: a magány lehet értékes, ha megfelelően viszonyulunk hozzá.
