Súlyos hibát követtek el az egri várnál, komoly következményei lettek, ezért aggódnak a szakértők

Dobó István vára a vég végén: Kiderült, mi emészti fel titokban az egri vár falait

A magyar történelem egyik legdicsőbb helyszíne, az egri vár, különleges kőzetekből épült fel. Az erődítmény alapanyagát jelentő riolittufa könnyen megmunkálható, de rendkívül érzékeny a környezeti hatásokra.

Ez a kőzet adta a falak gerincét, amikor Dobó István és maroknyi serege szembenézett az oszmán túlerővel.

Bár a középkori mesterek tudták, hogyan kell kezelni a helyi forrásokat, az idő vasfoga és a fagy folyamatosan koptatta a bástyákat. A magyar történelem során az erődítményt többször átépítették, és minden korszak hozzátette a maga tudását a védelemhez.

A két világháború hatása és a védművek pusztulása

A pusztító világháború után az erőd romos állapotba került. Az 1960-as években a kutatók már kritikus állapotokat találtak: a felszínhez közeli rétegek az enyészeté lettek. Az egri vár északkeleti részén a szakemberek kénytelenek voltak gyors döntéseket hozni, hogy megállítsák a további romlást.

A védekezés ekkor már nem az ágyúgolyók, hanem az elemek ellen zajlott. A forráshiány és a folyamatos szervezeti átalakulások hátráltatták a munkát, így sokszor félkész romterületek fogadták a látogatókat.

A magyar történelem ezen szakaszában a műemlékvédelem még gyerekcipőben járt, és a lelkesedés nem pótolhatta a technológiai hiányosságokat.

Hogyan óvták meg Dobó István bástyáit?

A rekonstrukciók során a szakemberek megpróbálták konzerválni a török kori falakat és a korábbi évszázadok építményeit. A korábbi kutatások és ásatások alapjaiban határozták meg az erődítmény jelenlegi képét, hiszen ekkor váltak újra láthatóvá a Szent István-prépostság évszázados maradványai is.

A világháború okozta károk után a 21. század hozott igazi áttörést, amikor pályázati forrásokból kezdődhetett meg a falak szakszerű megerősítése.

A kutatások során kiderült, hogy a régi kőanyag és a modern megoldások találkozása váratlan következményekkel járt. 

A végzetes döntés, ami majdnem romba döntötte a falakat

A várat alkotó riolittufa egy porózus, „lélegző” kőzet, amellyel az 1960-as években használt tömör és rideg műkő-kiegészítések páratechnikai szempontból összeférhetetlennek bizonyultak. Ez a modern anyag ugyanis párazáró réteget képezve megakasztotta a természetes szellőzést, így a fal belsejéből érkező nedvesség a javítás alatt rekedt, ami belülről kezdte el mállasztani az eredeti kőzetet.

A fagyhelyzetet tovább súlyosbította, hogy a beszorult víz télen megfagyva, tágulási nyomásával egyszerűen lerobbantotta a kőzet külső rétegeit, de a műkőből kioldódó sók kémiai úton is roncsolták a történelmi falak szerkezetét.

A helyszíni felvételen látható, ahogy az egri vár külső köpenyfala a hajnali órákban egy szakaszon váratlanul megadta magát, rávilágítva a magyar történelem egyik legfontosabb erődítményét fenyegető belső szerkezeti gyengeségekre: