A Netflix thrillere úgy játszik az érzéseiddel, hogy a végén csak ülsz és bámulsz, tele van brutális csavarokkal

Adott egy sorozat, amely már az első percekben figyelmeztet: amit látsz, az csak egy verzió. Az újonnan debütált pszichológiai-thriller, amely a Netflix platformon kezdte el hódító újtát, a “Minden történetnek két oldala van” nem kér időt és nem kínál kapaszkodót; azonnal beleáll a bizonytalanságba, és onnantól számítva minden információnál komoly fejtörésre készteti a nézőt.

Egy gyilkosság, két nézőpont és a lassan kibontakozó hazugságok hálójában

A történet az Egyesült Államok déli részén játszódik, Atlanta perzselő hőségében és a közeli kisvárosban, Dahlonegában. Anna, egy egykor sikeres újságíró visszatér a szakmába, amikor hírt kap egy brutális gyilkosságról a szülővárosában. Az ügy nyomozását Jack Harper vezeti, aki gyanúsan ellenséges Annával szemben. A sorozat alaptézise egyszerű és nyugtalanító: minden történetnek két oldala van, és ez azt jelenti, hogy valaki mindig hazudik.

A Walking Dead sztárja, Jon Bernthal, aki önmaga elől menekül

A nyomozót Jon Bernthal alakítja, akit sokan a The Walking Dead Shaunjaként ismertek meg, és aki azóta a modern thrillerek egyik legismertebb arca lett. Itt azonban nem a megszokott, ösztönből működő keményfiút játssza, hanem egy belülről fokozatosan széteső férfit.

Egy olyan nyomozót látunk, aki miközben egy gyilkossági ügyet próbál kézben tartani, sorra hoz meg olyan súlyos döntéseket, amelyek inkább elfedik, mint feltárják az igazságot. Jack Harper egyre gyakrabban kerül konfliktusba a saját kollégáival, bizonyítékokat hallgat el, és gyanús kerülőutakat választ, amikor a nyomozás túl közel kerül a magánéletéhez.

A személyes veszteségei és a múltban elkövetett hibái fokozatosan összemosódnak a hivatalos eljárással, így egy ponton már nem az a kérdés, kit keres a rendőrség, hanem az, hogy ő maga mennyire része annak, amit üldöz.

Nem egy klasszikus nyomozós sorozat 

A Minden történetnek két oldala van nem klasszikus rejtvényként működik, ahol apró nyomokból előre kilehet sakkozni a megoldást. A sorozat ereje abban rejlik, hogy tudatosan félrevezeti a nézőt: miközben azt hisszük, egy kisvárosi gyilkosság részleteit rakjuk össze, a történet folyamatosan újrarendezi, kiben és miben hihetünk. Egyre több szereplőről derül ki, hogy több mindent tud annál, mint amit elmond, a nyomozás pedig szépen, de biztosan személyes lesz, különösen Jack Harper számára, akinek kapcsolata az áldozattal nyomozati szempontból is robbanásveszélyes.

A sorozat nem fél attól, hogy sorra borítsa fel az addigi magyarázatokat: régi iskolai történetek, elhallgatott erőszak, családi titkok és szándékosan félreértelmezett emlékek csúsznak egymásra. Mire egy gyilkost „megtalálunk”, a történet már régen továbbment, és világossá válik, hogy az igazi kérdés nem az, ki húzta elő a kést, hanem az, ki irányította mindvégig a történetet a háttérből. A tempó könyörtelen, a csavarok egymásra épülnek, és mire egy rész véget ér, már azt figyeled csak, hogy ki hazudta most éppen a legnagyobbat.

Az alábbi videóban a “Minden történetnek két oldala van - His & Hers” előzetese látható:

Forrás: IGN, IMDb és The Guardian