Guillermo del Toro ismét nem lőtt mellé, sokkoló Netflix-antológiája tarol a nézőknél, 8 történet, egytől egyig 10/10

Van az a sorozat, amit nem lehet csak úgy simán„bekapcsolni”. Amit nem háttérzajnak indítasz el, és amit nem jó ötlet fáradtan, fél szemmel nézni. Guillermo del Toro antológiája tökéletesen kimeríti ezt a fogalmat: nyugtalanító, groteszk, néha gyomorforgató – és közben lenyűgözően igényes, pont ahogyan azt tőle megszoktuk. 

Ez a Netflix egyik legmerészebb vállalása, ahol minden epizód önálló pokoljárás, mégis mind ugyanarra a nyugtalanító felismerésre vezet: a valódi borzalom sokszor közelebb van, mint gondolnánk

Igazi rémtörténet-gyűjtemény a Netflixen

A Guillermo del Toro nevével fémjelzett antológia nem egyetlen történetet mesél el. Nyolc önálló epizódot kapunk, nyolc külön világot, ahol nincs biztonságos kapaszkodó. Guillermo del Toro nem egyszerűen producer: kurátor. Ő válogatta össze az alkotókat, a témákat, és ő az, aki minden rész elején személyesen „átadja” a történetet, mintha egy elátkozott tárgyat nyújtana felénk.

Ez a gesztus nem véletlen: tisztelgés Alfred Hitchcock előtt, de közben egyértelmű üzenet is. Amit most látsz, az nem hagyományos horror.

Itt nem az ijesztgetés a cél

A sorozat ereje nem az olcsó jumpscare-ekben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy lassan, módszeresen bontja le a néző komfortérzetét. Ezek a történetek a természetfeletti világába vezetnek, miközben legalább ennyire az emberi gyarlóságról, kapzsiságról, megszállottságról és bűnről szólnak.

A rejtély nem mindig az, hogy „mi történik”, hanem az, hogy miért történik és miért nem tudsz elfordulni tőle.

Ismerős arcok, torz tükrök: del Toro világában senki sem marad az, akinek hisszük

A szereplőgárda önmagában is figyelemfelkeltő. Feltűnik többek között F. Murray Abraham, Crispin Glover, Andrew Lincoln – és igen, Rupert Grint is, akit sokan még mindig a híres varázslótanonc arcával azonosítanak. Itt azonban teljesen más oldalát mutatja: kényelmetlen, sötét, sokszor kifejezetten nyugtalanító karakterben.

Ez is része a sorozat játékának: elvárásokat épít, majd módszeresen szétzúzza őket.

Lovecraft, groteszk testhorror és morbid humor

Két epizód H. P. Lovecraft novelláiból készült, és ez érezhető is: kozmikus rettegés, felfoghatatlan lények, az emberi értelem határain túli borzalmak uralják ezeket a részeket. Más epizódok inkább testhorrorral dolgoznak, vagy épp sötét humorral mesélnek el egy-egy „tanmesét”, ahol a hiúság vagy a hatalomvágy szó szerint pokolra vezet.

A stílus epizódonként változik, de a hangulat végig következetes: ez egy vitrin, tele torz relikviákkal, amelyeket jobb lenne nem megérinteni, mégis megtesszük.

Miért nehéz abbahagyni?

Mert minden epizód végén hiányzik a válasz. Nem az jár a fejedben, mi következik ezután, hanem az, hogy te hol törnél meg, meddig mennél el, és mikor mondanád azt: elég. A sorozat nem simít el semmit, nem ad kapaszkodót. Csak leteszi eléd a történetet, majd magadra hagy vele. És ott maradsz a sötét képernyő előtt, pár másodperccel tovább ülve a csendben, mert amit láttál, nem ijesztett meg, de az biztos, hogy eltalált.

Ez Guillermo del Toro igazi ereje: szó szerint beléd költözik. És nem biztos, hogy gyorsan elhagy.

Az alábbi videóban a "Guillermo Del Toro - Rémségek Tárháza" című sorozat előzetese látható: 

Forrás: The Guardian és IMDb