Christian Bale misztikus krimi-thrillere letarolta a Netflixet, a nézők szerint ilyen brutális, fojtogató filmet évek óta nem mertek bemutatni

Egy gótikus hidegrázás, amit senki nem látott jönni

Vannak filmek, amik már az első jelenetükkel elárulják, hogy itt bizony nem lesz kegyelem. A Halványkék szemek pontosan ilyen. Christian Bale beáll a hóviharba, felnéz, összeszorítja a fogát és a néző érzi: ez a film nem fogja elengedni, amíg szét nem cincálta a lelkét. A Netflix ezekkel a komor, lassan építkező történetekkel már sokszor próbálkozott, de ez most más. Komolyabb. Hidegebb. Közelebbi ahhoz, amit egy igazi gótikus thrillernek tudnia kell.

Ráadásul ez nem csak egy egyszerű nyomozós mozi. A történetben megjelenik egy fiatal, furcsa, különc kadét… akit a világ később Edgar Allan Poe néven ismer majd. Igen, AZ Edgar Allan Poe, a modern horror és a sötét romantika atyja. Itt még csak egy érzékeny, különc, magányos fiú, de minden mondata, minden mozdulata előre árulkodik arról, hogy ez az ember egyszer olyan műveket fog írni, amikből generációk rémálmai születnek.

Christian Bale újra bebizonyítja, miért az egyik legnagyobb élő színész

Bale olyan szerepeket választ, ahol össze kell roppanni, elfáradni, megöregedni, majd újjászületni és itt sem tesz mást. Augustus Landor nyomozó karaktere egy olyan férfi, akit már rég felemésztettek a saját démonai. A lánya eltűnt, a múltja szétfoszlott, és ő maga is csak árnyéka annak, aki valaha volt.

A Halványkék szemek pont azért működik ennyire, mert Bale nem játszik, ő egyszerűen létezik ebben a megfagyott, 1830-as világban. A suttogásai, elharapott mondatai és kimerült tekintete sokkal többet mondanak bármilyen monológnál. Ez a film lehetne akár lassú vagy unalmas is, de Bale jelenléte folyamatosan fenntartja a feszültséget.

Edgar Allan Poe, a sötétség költője, mielőtt legenda lett volna

A film egyik legnagyobb telitalálata Poe karaktere. Nem csinálnak belőle irodalmi ikont, nem tolják az arcunkba, hogy „nézd, ő fogja írni A hollót”. Épp ellenkezőleg: Poe itt egy törékeny, különc, érzékeny fiú, aki minden pillanatban kilóg a katonai akadémia rideg világából.

Harry Melling olyan szintű melankóliát hoz, hogy a néző komolyan elhiszi: ez a srác bármikor képes lenne verset írni a halálhoz, miközben nyitott szívvel sétál a hóviharban. A Poe–Landor páros furcsán működik: az egyik már megtört, a másik épp összetörni készül, és ebben a törésvonalban történik meg a film igazi varázsa.

A történet sötétebb, mint amit a Netflix valaha is felvállalt

A sztori egy brutális gyilkossággal indul: egy West Point-i kadétot felakasztanak, majd valaki kivágja a szívét. Ez a jelenet önmagában olyan hidegzuhany, hogy a néző azonnal tudja: itt nem lesznek félmegoldások. Landor és Poe lassan bontják ki a szálakat, és minden apró felfedezés újabb, mélyebb sötétségbe rántja a történetet.

A film nem siet. Nem dobálja a jumpscare-eket. A feszültség abból fakad, hogy soha nem tudjuk pontosan, melyik szereplő miről hazudik, ki mennyire veszélyes, és ki mit rejteget a hó alatt. A finálé tele van olyan csavarokkal, amik még a legedzettebb thriller-rajongókat is meglepik.

Miért beszél róla mindenki?

Mert ez a film egy olyan ritka elegyet hoz létre, amit nagyon kevesen tudnak összehozni: gótikus hangulat, amitől a nézőnek azonnal hideg lesz a keze,  lassan építkező, valódi intellektuális thriller, Christian Bale karrierjének egyik legjobb karakterdrámája és Edgar Allan Poe mint különc fiú, mielőtt legenda lett volna

És igen: a lezárás olyan erejű gyomros, amire senki sincs felkészülve.

A Netflix egyik legsötétebb, legérettebb thrillere az utóbbi években

A Halványkék szemek nem popcornmozi. Nem könnyed, nem vidám, nem gyors. Ez egy lassan mélybe húzó, sűrű atmoszférájú, vérfagyasztó történet, ami után a néző percekig csak ül, és próbálja összerakni az utolsó húsz perc jelentőségét.

Christian Bale miatt érdemes megnézni. Poe miatt kötelező. A hangulat miatt pedig garantált, hogy napokig eszedbe fog jutni.

A film előzetese itt megtekinthető: