
A dán krimi-thriller letarolta a Netflixet, lehetetlen abbahagyni, 10/10-re értékelték a nézők
Olvass tovább...


Ha csak egy sötét, lassan kibontakozó thrillert néznél a Netflixen, ez legyen az
Az utóbbi hetekben egy latin-amerikai krimi kavarta fel legjobban a Netflix nézőit, és nem véletlen. A 42 nap sötétség nem csupán egy újabb eltűnéses thriller: a sorozat egy valódi, hátborzongató chilei bűnügyet dolgoz fel, amelynek részletei még ma is felkavarják a közvéleményt. A kritikusok szerint ez az a sorozat, amelyhez lelkileg fel kell készülni; a hangulata sűrű, a története nyomasztó, a valóság pedig sokkal kegyetlenebb, mint amennyit a fikció valaha is mutatni tudna.
A Netflix első chilei gyártású sorozata már a bemutatásakor kisebb sokkot okozott: nem csupán a témája miatt, hanem azért is, mert úgy közelítette meg a true crime műfajt, ahogyan kevesen merik. Nem szenzációt hajszol, nem véres jelenetekből akar hírt csinálni, hanem megmutatja azt a sajátos, fojtott, komor világot, amelyben a valós ügy is lejátszódott.
A történet alapja egy 2010-ben történt rejtélyes eltűnés: egy jómódú chilei nő nyomtalanul eltűnik, miközben az ország nagy része épp a foci-VB-t nézi. Férje váltságdíjról beszél, a rendőrség mégsem kezeli emberrablásként. 42 nappal később ő maga találja meg a nő holttestét… a saját házuk padlásán.
A nyomozás évekig tartó káoszba fordult, rendőrségi hibák, ellentmondó vallomások, társadalmi és politikai nyomás váltogatták egymást, és a mai napig nincs megnyugtató válasz arra, valójában mi történt.
A sorozat pontosan ezt az atmoszférát adja vissza: a feszültséget, a bizonytalanságot, azt a lassú, hideg, lefelé húzó spirált, amitől a nézők egyszerre érzik úgy, hogy le sem tudják tenni, mégis szünetet kell tartaniuk két rész között.

Olvass tovább...
A 42 nap sötétség nem gyors akciókra vagy jumpscare-ekre épít. Ez az a fajta thriller, amelynek már a csendje is fenyegető.
A rendezők – Claudia Huaquimilla és Gaspar Antillo – olyan képi világot teremtettek, amelyben a chilei vidék hideg, szélfútta tájai szinte önálló szereplőként viselkednek. A sorozat lassabb tempóval, de rendkívüli mélységgel bontja ki a történetet: az eltűnt nő családjának összeomlását, a férj gyanús viselkedését, a rendőrség bénázását, és azt a társadalmi valóságot, amelyben egy gyilkosságot könnyedén el lehet tüntetni a szőnyeg alá.
A kritikusok szerint ez a sorozat pontosan azzal dönti le a nézőket a kanapéról, hogy nem hollywoodi módon akar „thrillert csinálni”, hanem latin-amerikai lélekkel, kegyetlen őszinteséggel mutatja meg a törékeny emberi oldalát egy tragédiának.
A néző számára a legnyugtalanítóbb rész a történet valósága. A sorozat forgatókönyve Rodrigo Fluxá újságíró nagy visszhangot kiváltó oknyomozó cikkén alapul, amely éveken át vizsgálta a rejtélyes ügyet.
A sorozat ugyan megváltoztatja a szereplők nevét, de a történet legfontosabb elemei valósak: a férj elmondása, a rendőrség számára „kényelmetlen” nyomok, a padlás döbbenetes megtalálása, a család megosztottsága, és az, hogy évekig senki sem értette, hogyan maradhatott rejtve egy holttest egy lakóház padlásán 42 napon át.
A sorozat zsenialitása ott húzódik, hogy nem ad könnyű választ, nem dönt a néző helyett. Épp ettől lesz az egész olyan hihető, olyan valóságos és olyan félelmetesen emberi.
.jpg?crop=2014,830,1,0&width=386)
Olvass tovább...
A 42 nap sötétség tökéletesen beletrafál abba, amit a modern thrillernéző keres: valóságszagú bűnügy, komoly társadalmi feszültségek, emberi dráma, és egy hangulat, amely hetekig velünk marad. Nem csoda, hogy a sorozatot sokan az „év egyik legjobb igaz történeten alapuló krimijének” tartják, és Chile első nagy nemzetközi true crime sikereként emlegetik.
A 42 nap sötétség azoknak szól, akik nem az olcsó ijesztgetést keresik, hanem azt a fajta hideg, belső feszültséget, amely néha sokkal erősebb, mint bármilyen horrorjelenet.
A Netflixen elérhető sorozat előzetese itt megtekinthető: