Ez a misztikus thriller letarolta a világot, örökre ott ragadt a toplista tetején, a nézők szerint 10/10, egyszerűen képtelenség abbahagyni

Egy film, amely generációkat szippantott magába és most félelmetesebb, mint valaha

Kevés olyan kultfilm létezik, amely úgy kapaszkodott bele egy egész generáció lelkébe, mint a Donnie Darko. A 2001-ben bemutatott, elsőre sokak számára megfejthetetlennek tűnő történet mára ikonikus popkulturális jelenséggé nőtte ki magát: Jake Gyllenhaal karrierjének egyik legmeghatározóbb alakítása, egy nyugtalanító nyúlmaszkos figura és a világvége dátuma: ennyi kellett ahhoz, hogy a film örökre a kollektív emlékezet részévé váljon.

Most, két évtized távlatából újra megvizsgálva valami még erőteljesebben üti át a nézőket: a film politikai rétegei, az amerikai elővárosi valóság hideg kritikája, a mentális betegségek tabuit szétfeszítő karakterrajza és az időutazás melankolikus metaforája. Mintha a Donnie Darko csak most érkezett volna meg igazán az idővonalunkba.

A paranoia, amely 2001-ben furcsának hatott ma már fájdalmasan ismerős

Richard Kelly, a film mindössze 27 éves rendezője megdöbbentően pontos képet festett az amerikai elővárosok belső feszültségeiről, még akkor is, ha ezt egy sci-fi thriller rétegei mögé rejtette. A történet 1988-ban játszódik, a Reagan-korszak utórezgéseiben, amikor a társadalmi nyugtalanságot még megpróbálták mosollyal és idilli kertvárosi képpel elfedni.

Donnie azonban belelát ebbe a repedezett valóságba. A világ számára egy depressziós, gyógyszerezett kamasz; a néző számára viszont egy érzékeny, furcsán tisztán látó figura, aki valami elképesztően nagy titok küszöbén áll. Amikor egy rejtélyes repülőgép-hajtómű az égből lezuhan és szétzúzza a házukat, Donnie élete – és talán az egész idővonal – végzetesen elmozdul.

A film fojtogató paranoiája különösen erősen hat ma, egy olyan korban, amikor összeesküvés-elméletek, társadalmi bizonytalanság és generációs mentális terhek formálják a valóságot.

Jake Gyllenhaal, aki egyetlen film alatt újradefiniálta a „problémás tinédzser” fogalmát

A fiatal Jake Gyllenhaal ebben az egyetlen szerepben többet mutat meg a sérülékenység és a belső káosz lélektanával kapcsolatban, mint sok egész sorozatnyi dráma. Donnie egyszerre furcsa, ijesztő, szerethető és tragikusan elveszett, ritkán látni ennyire összetett alakítást egy pályakezdőtől.

A film újranézve szimbolikus előfutára a mai mentális egészségről szóló párbeszédeknek: Donnie nem egy romantizált „félreértett zseni”, de nem is egy démonizált veszélyforrás. Ő egy fiú, aki túl sokat érez egy túl hideg világban.

A középiskola, ahol mindenki hazudik, kivéve a főhőst

Richard Kelly könyörtelen pontossággal rajzolja meg az amerikai iskolarendszer karikatúráját: színpadiasan pozitív tanárok, álszent motivációs prédikátorok, vallási fanatikus szülők, felszínes diákok. Patrick Swayze legendás szerepben tűnik fel, mint a kertvárosi boldogság hamis prófétája, akiről végül kiderül, hogy maga a romlottság.

A film felnőttszereplői nem valódi támaszok; a rendszer tökéletes díszlet, amely mögött semmi sincs. Épp ezért hat annyira erősen Donnie szenvedése: ő az egyetlen, aki nem hajlandó szerepet játszani.

Időutazás, alternatív valóság és egy nyúl, aki túl sokat tud

A film egyik legmélyebb zsenialitása abban rejlik, hogy a sci-fi elemek sosem válnak öncélúvá. A torz időhurkok, a világvége látomások és Frank, a hatalmas nyúlmester rejtélyes üzenetei valójában Donnie belső világát festik le.

A Donnie Darko nem arról szól, hogyan működik az időutazás, hanem arról, mit jelent megmenekülni egy olyan világtól, amely sosem értett meg.

Egy film, amely nem öregedett, inkább felnőtt

Az újranézés ma egészen más élményt nyújt, mint 2001-ben. A politikai és társadalmi rétegek élesebben hatnak, a tinédzser szorongás mélyebbnek tűnik, a tragédia pedig valójában még súlyosabb. A film díszletei és zenéi ugyan nosztalgikusak, de a mondanivaló ma még aktuálisabb, mint a megjelenésekor.

Egy popkulturális örökzöld, amelyhez mindenki más mérte magát és senki sem közelítette meg

A Donnie Darko nem csak kultfilm. Társadalmi tükör, generációs lenyomat, pszichológiai dráma és misztikus sci-fi egyszerre. Olyan film, amelyhez hasonlót azóta sem sikerült létrehozni, sem Kellynek, sem másnak.

És talán épp ez a titka. Hogy ott marad az idővonalon kívül, örök tinédzserként, örök szorongással, örök melankóliával, pont úgy, ahogy Donnie maga.

A film előzetese itt megtekinthető: