Megbolygatták az ősi magyar temetőt, a kutatók is összerezzentek az egyik sírtól

A föld mélyén rejtőző történelem

Bács-Kiskun vármegye szívében, Tázlár mellett évszázadokon át feledésbe merült egy igen különleges hely, az úgynevezett Templomhegy. A szarmaták által alapított települést a tatárjárás pusztította el először, majd a kunok építettek rá új templomot.

A 18. század után a térképekről eltűnt, ám a szájhagyomány megőrizte az emlékét. Pontosan ez a szájhagyomány adott alapot a 2003-ban megkezdett ásatásokhoz, amelyeket a Kecskeméti Katona József Múzeum kutatói vezettek.

A szóbeszéd igaznak bizonyult, a kutatók ugyanis a föld mélyén két templom nyomait, valamint egy egykori virágzó közösség életének lenyomatait tárták fel.

A sírok tartalma

A régészek 194 sírt azonosítottak, amelyek egy irányba voltak tájolva, több esetben pedig faszén maradványokat rejtettek - a szokatlan jelenség a kutatók szerint pogány eredetű rontásűző szokásra utalhat. 

Éles vaseszközöket is találtak a halottak mellé helyezve, ami ugyancsak a gonosz távoltartását szolgálhatta. A régészek szerint a sírok tehát nem csak temetkezési helyek voltak, hanem a közösség hiedelmeinek, félelmeinek és szertartásainak tanúi, a feltárt leletek alapján pedig arra következtetnek, hogy a Templomhegy nem egy egyszerű falu volt, hanem jelentős vallási és társadalmi központ.

A hátrakötözött kezű csontváz titka

A legmegrázóbb lelet azonban egy magányos sír volt, amelynek tájolása eltért a többiekétől. A koporsóban fekvő csontvázat hasra fordítva helyezték el, kezeit hátrakötözve - a szokatlan és nyugtalanító póz erősen eltér a keresztény temetkezési hagyományoktól.

A régészek szerint mindez arra utalhat, hogy az illetőt súlyos bűn elkövetésével vádolták és halála után is ki akarták zárni a közösségből. A hátrakötözött kezű csontváz így különösen ijesztő emlékeztetője annak, hogy a középkori hitvilágban a halottak sorsa nem ért véget a sírban - a közösség büntetése még a túlvilágra is kiterjedt.

A Tázláron talált sír:

_{forrás: femina}