Mit jelent a vizsla kutya neve? 1000 éve megmutatták már híres krónikák

Minden kutyabarát tudja, hogy a vizsla nemcsak egy házikedvenc, hanem a magyar néplélek egyik legfontosabb állati szimbóluma. De mit is jelent maga a szó és hogyan lett a vizsla a magyar vadászkultúra megkerülhetetlen szereplője? Most visszarepülünk az időben, egészen a középkorig, hogy kiderítsük, mit mesélnek a régi krónikák és történészek erről a különleges kutyáról.

És ha mélyebbre ásunk, egészen különös dolgok kerülnek elő. Olyan történetek, amiket régi krónikások jegyeztek fel, és amelyek évszázadokkal ezelőttről üzennek nekünk. A „vizsla” nem csak egy kutyafajta – hanem egy régi magyar gondolkodásmód nyelvi lenyomata.

Mit jelent a szó?

A „vizsla” szót a „vizsgál” ige régi alakjából származtatják a nyelvészek. Már a 12. századi forrásokban is találkozhatunk ezzel a jelentéssel: valamit fürkésző, figyelmes, szaglászó állat. Nem véletlen, hogy a vizslát pont így hívják - hiszen

eredeti funkciója is ez volt: a vadat fürkészte, jelezte a vadászoknak, hol rejtőzik a zsákmány.

Krónikákban is szerepel

Nem egy vadászkönyv, de még az Anonymus által írt Gesta Hungarorum is utal a vadászkutyák szerepére a honfoglalás utáni időkben. Bár a „vizsla” szó önállóan csak később bukkan fel, az ilyen típusú kutyák már a 10–11. században is jelen voltak a magyar udvarokban. Hosszú orr, éber tekintet, gyors mozgás - mindez jellemezte ezeket az állatokat.

A magyar vizsla, mint külön fajta

A rövidszőrű magyar vizsla hivatalosan csak a 20. században lett önálló fajta, de ősei több száz évesek. A fajta szelektálása során mindig is fontos szempont volt a természetes intelligencia, a szaglás pontossága és a vadászösztön.

A vizsla nem egyszerűen csak „egy jó kutya”, hanem az egyik legőszintébb társ, akit valaha vadász mellé állíthattak.

És nem mellesleg: gyerekbarát, érzékeny, ragaszkodó és hihetetlenül alkalmazkodó.

Az internet is imádja

Nem véletlen, hogy a vizsla manapság újra reneszánszát éli. TikTokon és Instagramon ezrek osztanak meg róla videókat, ahol nemcsak a szimatoló vadászkutyát látjuk, hanem a kedves, bohókás oldalát is. Egy amerikai cikk szerint a vizsla „az egyik legősibb európai kutyafajta, amelyet a magyarok hoztak létre és tökéletesítettek”. Büszkék lehetünk rá – nemcsak a génjei, hanem a neve miatt is.