Furcsa leleteket mos partra a Balaton Tihanynál, senki sem érti

Rejtélyes kövületek a part mentén

A Balaton északi partján, Tihany közelében egyre többen figyelnek fel különös formájú tárgyakra, amelyeket a víz a partra sodor. A nyári melegben is frissítő szélben sétáló lakosok gyakran megállnak egy-egy furcsa, háromszög alakú, sötétes színű, kemény darab előtt, amely a kavicsok között hever. Valami mégsem stimmel: ezek a „kövek” nem hasonlítanak semmilyen hétköznapi természeti képződményre.

Akik rátalálnak, egy darabig forgatják, majd sokszor zsebre vágják – valahogy érezni rajtuk, hogy nem hétköznapiak. A helyiek csak találgatnak: egyesek szerint ezek ősi kagylók lehetnek, mások úgy vélik, valószínűleg valamilyen állati fosszília maradványait mossa partra a víz. A legtöbben viszont egyértelműen rejtélynek tartják, amit a Balaton hullámai időről időre előhoznak.

Népi történetek és félig elfeledett hiedelmek

Tihany, természeti szépségei mellett gazdag legendavilágáról is ismert. Egy évszázadok óta keringő történet különösen izgalmas kapcsolatba hozható a mostani part menti leletekkel. A mítosz szerint egykor egy aranyszőrű kecskéket tartó királylány élt ezen a vidéken. A Balaton tündérének fia beleszeretett a leányba, de a lány visszautasította a közeledését. A szerelmes fiú bánatában meghalt, a tó pedig dühében elnyelte az aranyszőrű kecskenyájat.

Azóta is állítólag ennek emlékét sodorja partra a tó – újra és újra.

A régi mesék szerint ezek a tárgyak az elnyelt kecskék körmei, amelyeket a tó mélye nem tudott megtartani. A környéken élők régen komolyan vették ezeket a történeteket, gyerekek árulták is ezeket a „körmöket” turistáknak, mint különleges ajándéktárgyakat.

Tudományos nyomokon

Ha a meséken túllépünk, és a tudomány felől közelítünk, akkor is meglepő magyarázatot találunk. A lelet, amit a hullámok sodornak partra, valójában egy különleges őskori kagyló – a Congeria ungula caprae – megkövesedett maradványa. A Pannon-tenger egykori lakója volt ez a kagylófaj, amely hozzávetőleg 5 millió évvel ezelőtt élt a térségben. Ahogy a tenger lassan tóvá alakult, és az édesvíz vette át az uralmat, ez a kagylófaj is eltűnt. Ám megkövesedett héjai, a kemény, háromszög alakú darabok, fennmaradtak.

Az időjárás, a víz mozgása, a hullámverés évezredek alatt kerekítette le ezeket az egykori héjakat, amelyek formája valóban emlékeztet egy kecske patájára – innen ered a népies elnevezés is.

A fosszília, amely versenyzett is

Kevesen sejtik, hogy ez a különös kagylómaradvány egyszer már országos hírnévre is pályázott: 2017-ben és 2022-ben is versenybe szállt az Év fosszíliája címért. Az országos szavazás ugyan más fajoknak kedvezett – előbb a barlangi medvének, később az óriásszarvasnak –, de a Congeria ungula caprae így is bekerült a tudományos és természeti örökség közismert címei közé.

A fosszília elsődleges lelőhelye a Tihanyi-félsziget, különösen a Gödrös nevű partszakasz és a Fehér-part környéke, de hasonló darabokat találtak már Fonyód és Szántód közelében is.

Fesztivál és emlékezet

A tihanyi lakók számára ez a különleges fosszília nemcsak tudományos kuriózum, hanem a helyi identitás része. Épp ezért hozták létre néhány éve a „Kecskeköröm Fesztivált” is, amely évente több látogatót vonz a térségbe. A program során kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat és kézműves foglalkozásokat is tartanak – és természetesen bárki hazavihet egy-egy ilyen különleges darabot a partról.

Mi is sodródik a lábunk elé?

És akkor itt az idő, hogy kimondjuk végre: a Balaton partjára sodort különös kövületek tehát nem mások, mint az úgynevezett “kecskeköröm” fosszíliák – több millió éves kagylóhéjak, amelyek állati körmökre emlékeztető formát vettek fel a természet erejének köszönhetően.

Azonban a tudományos magyarázat nem vesz el semmit a varázslatból. Ezek a tárgyak egyszerre képviselnek földtani múltat és népi legendát. Ahogy a tihanyi partokon sétálva a homokban megbúvó sötét háromszögeket keressük, egyszerre lehetünk részei egy ősi történetnek, és a természet csodájának.

Egy rejtély, amit érdemes megtartani

A rejtély tovább él, hiszen minden egyes partra sodródó kagylóhéj újabb kérdést vet fel. Milyen történetet mesél el? Vajon hány millió évbe telt, míg a víz kicsiszolta ezt a formát? És vajon hány legenda születik még az elkövetkező években, ahogy újabb kíváncsi szemek fedezik fel őket újra és újra?

A videóban a Balaton partján található kagylómaradványok természetes telepeit láthatjuk, ahol az ősi fosszíliák tömegesen bukkannak elő a víz alatti és part menti területeken:

Forrás: Boros Kastély és We love Balaton