
A Balaton alatt rejtőzik az ország legnagyobb titka, amiről csak a beavatottak tudnak? Elképesztő városi legenda él már hosszú idő óta
Olvass tovább...
Van egy magyar település, amelyről egyre több külföldi beszél úgy, mintha Svájc lenne – csak épp levendulaillatú.
A legtöbb embernek a Balatonról elsőre talán a zamárdi fesztiválok, a lángos vagy a naplementés vitorlázás jut eszébe. De akad a tó északi partján egy hely, ami mintha egy egészen másik világból került volna ide. Tihany nemcsak egy település, hanem élmény. Illatok, hangok, legendák és panorámák összhangja. Aki egyszer járt itt, az újra és újra visszavágyik majd.
Az ide érkezők első benyomása gyakran a csend, az a békés fajta. A település fő ékköve, a Tihanyi Bencés Apátság már messziről uralja a látképet, ahogy méltósággal tekint a tóra – amit mi csak úgy hívunk: a magyar tenger. Az 1055-ben alapított monostor történelmi és nyelvi szempontból is kincs, hiszen itt íródott a magyar nyelv első szórványemléke.
A külföldiek figyelmét egy utazós tartalomgyártó hívta fel a csodás helyszínre, és így nyilatkozott Tihanyról:
Ez a kis falu csak úgy ragyog! Minden él: madarak énekelnek, virágok nyílnak, levendula illata száll a szélben, a tó pedig szikrázik a napsütésben. Nyugalom van, de mégis ott vibrál benne az a csendes energia.
Olvass tovább...
Tihany nem lenne Tihany a visszhang nélkül. Nemcsak a természeti adottság miatt érdekes, hanem a mögötte húzódó monda is ad hozzá egy csipet magyar népmesét. Egy sziklába zárt hercegnő, egy elátkozott nyáj, egy hullámkirály… és persze a Balatonból partra mosott „kecskekörmök”, amik valójában ősi kagylók. Az egész úgy hangzik, mint egy stúdiófilm plotja, pedig csak el kell sétálni a Visszhang-dombig, hogy átéljük.
A félsziget két kalderája, a Belső- és Külső-tó, valamint a több mint száz vulkáni eredetű gejzírkúp olyan látványt nyújtanak, ami inkább emlékeztet egy svájci vagy szlovén nemzeti parkra, mint egy „nyári szezonra optimalizált” magyar üdülőfalura.
A legismertebb ezek közül az Aranyház, de ha valaki jobban figyel, a környező dombokon is felfedezhet még sziklatörténelmet.
A félsziget nemcsak látványban, hanem illatban is erős: júniusban a levendulavirágzás szinte mediterrán hangulatot varázsol. Télen pedig a Belső-tó egyike az első befagyó vizeknek, így természetes korcsolyapályaként szolgál a helyieknek – meg azoknak, akik a forralt bor mellett szeretnek hasra esni. És ha már uralkodás: az Osztrák–Magyar Monarchia egyik császárát is megfordították itt – szó szerint. I. Károly ugyanis rövid ideig itt raboskodott a trónvisszaszerzési kísérlete után.
Szőlők, bazalttufa-házak, madárdalos reggelek – nem csoda, hogy a külföldiek az utóbbi években egyre gyakrabban nevezik ezt a kis félszigetet „a magyar Svájcnak”. És tényleg, valami meseszerű van abban, ahogy Tihany minden évszakban mást és mást mutat, mégis mindig lenyűgöző marad.
Olvass tovább...