promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Így néz ki Vitray Tamás ritkán látható fia, ijesztő élményen van túl

Így néz ki Vitray Tamás ritkán látható fia, ijesztő élményen van túl

Borítókép:  24.hu
Színes
Kategória fejléc

Fiáról kevesebbett hallani, de komoly szakemberről van szó. 

A magyar televíziózás élő legendája

Vitray Tamást, a magyar televíziózás ikonikus alakját egy bizonyos kor felett mindenki ismeri Magyarországon. A riporter a pályafutását a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál kezdte 1957-ben, majd hamarosan a Magyar Televízióhoz került, ahol sportriporterként vált ismertté.

Több évtizedes karrierje során számos műfajban alkotott maradandót - kevesen mondhatják el például magukról, hogy tizenkét olimpiáról tudósítottak. Munkássága nem maradt elismerés nélkül, többek között Kossuth-díjjal, Aranytollal és Életműdíjjal is kitüntették.

Ifj. Vitray Tamás: tudomány, kamera, természet

Az alma mondhatjuk, hogy nem esett messze a fától, ugyanis fia, Ifjabb Vitray Tamás, édesapja nyomdokain haladva, saját útját járta be a médiában és a tudományos életben.

Biológusként kezdte pályafutását, de hamar rájött, hogy a laboratóriumi munka nem az ő világa. Soros-ösztöndíjjal Oxfordban tanult elektronmikroszkópos módszereket, majd visszatérve Magyarországra a természetfotózás és az operatőri munka felé fordult. 

A National Geographic magyar kiadásának főszerkesztőjeként és a Varázslatos Magyarország természetfotó pályázat zsűritagjaként is tevékenykedett, emellett hat éve tanít képi és operatőri ismereteket a Metropolitan Egyetemen.

Egy találkozás, amit nehéz lesz elfelejteni

Az elmúlt napokban ifj. Vitray Tamás szinte filmbe illő élményről számolt be: kerékpározás közben Kisecset határában, egy erdei úton hirtelen egy fiatal barnamedvével találta magát szemben. Az állattal való találkozás mindössze néhány méterre történt, de szerencsére a medve egy pillanat alatt elszaladt.

Bár nem készült róla fotó vagy videó, Vitray a közösségi oldalán részletesen beszámolt a pillanatról, egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy mennyire fontos lenne az emberek és a vadon élő állatok együttélésének újragondolása.

Bejegyzésében humorral keverve fogalmazta meg aggodalmát: azt kívánta, hogy a „mackó” ne vadászba, hanem inkább bölcsebb emberekbe botoljon.

forrás: nool