Egy japán lányt Magyarországon rendkívüli módon meglepett egy szokásunk, sosem találnád ki, hogy melyik

Nem túl sok a közös kapcsolódási pont Japán és Magyarország között. A világ egyik legfejlettebb országa majdnem 10 ezer kilométerre fekszik hazánktól, és talán a legnagyobb hasonlósága velünk az egyre inkább öregedő társadalma. Ezen kívüli igazi kulturális sokk érheti az embert, ha egyik országból a másikba teszi át a székhelyét. Így járt egy Magyarországon, pontosabban Debrecenben tanult egyetemista japán lány is pár évvel ezelőtt. 

Nishi Yumika lényegében banális véletlenek folytán került ide Európa szívébe. Történt, hogy hazájában megismerkedett egy magyar lánnyal, akivel a nyelvi akadályok ellenére is összebarátkoztak. Yuminak nagyon megtetszett az a sok újdonság, amit hallott a magyarokról, akikről korábban tudomása sem volt. Így hát összeszedte minden bátorságát, és eljött hazánkba az egyetemnek is köszönhetően. Járt Pécsen, Budapesten és Kecskeméten is, azonban a legtöbb időt a tanulmányai miatt Debrecenben töltötte.

Itt szívta magába mindazt, amit talán már ő maga is egy kicsit magyarnak érzi magát. 

Yumikaval még 2020-ban készített interjút a Dehir.hu egyik riportere. A japán lány készséggel válaszolgatott a kérdésekre. Érdekesség, hogy nem feltétlenül sablon kérdéseket kapott, és a válaszai sem a szokásos hízelgőek voltak. Hősnőnk ugyanis teljes őszinteséggel árulta el, hogy mekkora sokk is volt számára a zárkózottabb, feszesebb japán életfelfogás után Magyarországon élni, létezni. 

Szóba került a technológiák használata. Tudjuk, hogy a japánok igazi kütyümániások, így hát az a kép élhet a fejünkben, hogy ők biztos egész nap a telefonjukat nyomkodják. Nos, Yumika szerint ez távolról sincs így, ezzel pedig egy kisebb fajta kritikát is küldött a magyarok felé:

„Talán az első ilyen alkalom akkor történt, mikor elkezdtem Magyarországon használni a tömegközlekedést, és láttam, hogy az emberek telefonálnak utazás közben. Japánban mondhatni ez tilos, a tömegközlekedési eszközökön képek figyelmeztetnek, hogy ne telefonáljunk és tegyük a mobilokat rezgő üzemmódba. Nagyon figyelünk arra, hogy ne csapjunk nagy zajt, mert sokan alszanak vagy olvasnak utazás közben és nem akarjuk egymást zavarni."

És ez nem minden. A jelek szerint Yumi igazán a debreceni tömegben járva-kelve látott igazán, számára különleges helyzeteket. Ugyanis ő maga az intimitás megélését nagyon furcsának találta azzal kapcsolatban, hogy a magyar párok egymás kezét fogva sétálnak az utcán:

„A telefonálás mellett érdekes volt számomra, hogy itt a párok milyen közel vannak egymáshoz, például mikor együtt sétálnak, fogják egymás kezét. Nálunk ez nem megszokott, a japán emberek kicsit szégyenlősek. Talán a fiatalok körében még lehetséges, de a házastársak már nem csinálják. Japánban úgy tartjuk, hogy a házasság után anya és apa lesz a feleségből és a férjből, nem párként tekintünk rájuk. Nekem viszont jobban tetszik a magyar szokás, nagyon aranyos, mikor az idős házastársak még mindig fogják egymás kezét.”

- elmélkedett a számára jelentős különbségekről Yumi, aki azt is elárulta, hogy a kedvenc magyar étele a halászlé, bár azt rendkívüli módon sajnálta, hogy a cívisvárosban nem igazán, vagy csak drágán lehetett megkapni a tenger gyümölcseit. Értesüléseink szerint a cserediák már nem tartózkodik hazánkban, és hazatért Japánba.

Na és fordítva? Ilyen az élet Japánban magyarként?