Híres magyar férfit figyelt meg az FBI, mai napig ő az egyetlen

Budapestről indult, világpolgár lett, az FBI is megfigyelte

Arthur Koestler, vagy ha úgy tetszik, Kesztler Artúr élete olyan volt, mintha egy regény lenne: Budapesttől Palesztinán és a spanyol polgárháborún át egészen a londoni önkéntes halálig, enyhén szólva érdekes ember volt.

Egyik oldalon a kommunisták, másikon a fasiszták vadásztak rá, és miközben a diktatúrákat ostorozta, a demokráciák sem bíztak benne igazán - az FBI például évekig megfigyelte, ő ezeket mégis túlélte, közben pedig csuklóból megírta a 20. század egyik legfontosabb politikai regényét.

1905-ben született Budapesten, egy zsidó családban. Apja Miskolcról, anyja Prágából származott - a Monarchia kavargó világában nőtt fel, ahol már egészen fiatalon megérezte, milyen törékeny a stabilitás. Bécsben tanult mérnöknek, de miután megismerkedett a cionista mozgalommal, otthagyta az egyetemet, hogy Palesztinában narancsot szedjen egy kibucban. A zsidó állam létrejöttét végül nem várta meg, inkább visszatért Európába - éppen akkor, amikor a világ kezdett szétesni.

Hit, árulás, túlélés - Koestler a történelem frontvonalában

Berlinben újságíró lett, majd belépett a kommunista pártba - meggyőződése volt, hogy a marxi elvek gyakorlati megvalósítása után a világ igazságosabb lehet. Amikor viszont a moszkvai vezetés elkezdte irtani a saját embereit is, Koestler kiábrándult. A spanyol polgárháborúban haditudósítóként Franco csapatai elfogták és halálra ítélték. A cellájában írta meg a belső vívódását, ami később a „Sötétség délben” alapja lett - a regényt, amely leleplezte a sztálini gépezet embertelenségét.

Miután megszökött a totalitárius rendszerek karmai közül, Angliába ment, ahol új életet kezdett. A múltját viszont nem volt egyszerű elhagynia: a brit titkosszolgálat, majd az amerikai FBI is aktákat nyitott róla. A hidegháborús gyanakvás közepette Koestler egyszerre volt hős és gyanús alak: a nyugat megmentője, de „volt kommunista” is - tehát potenciális áruló.

Önszántából távozott

Idős korában súlyos beteg lett, ami után nem akarta megvárni a lassú leépülés, 1983-ban feleségével együtt öngyilkosságot követett el. Halálukkor nem mindenki értette döntésüket, de akik ismerték az életútját, nem csodálkoztak: Koestler mindig maga választotta az irányt, még akkor is, ha az szembement az árral.

Részlet a "Sötétség délben" című regényéből: