Hatékonyabb tanulási ösztönzőnek bizonyult a körmösnél, de azért ne csináljuk utána.
2002. szeptember 13-a sorsfordító nap volt Jason Padgett számára. Az akkoriban gondtalan, bulizós életet élő férfi, akit a tudományok nem különösebben nyűgöztek le, aligha sejtette, hogy egy szörnyű támadás örökre megváltoztatja az életét - filmbe illő története igazi csodaszámba megy.
A csoda nehézkesen indult: Jason Padgett egy karaoke bár előtt állt, amikor két férfi brutálisan megtámadta, össze-vissza verték és a biztonság kedvéért ki is rabolták. Az esetről később így mesélt:
„Egy fehér fényt láttam, mintha valaki lefotózott volna. A következő pillanatban már térdeltem, minden forgott körülöttem, és fogalmam sem volt, hol vagyok.”
Az ütése következtében agyrázkódást szenvedett és a veséje is megsérült. Bár kórházba került, nem tartották benn, csak fájdalomcsillapítót kapott, majd hazaküldték.
A támadásnak nem csak fizikai, hanem lelki következményei is voltak: poszttraumás stressz és kényszerbetegség (OCD) tünetei kezdtek megjelenni nála: rettegett a kinti világtól, csak az alapvető élelmiszerek beszerzéséhez hagyta el az otthonát, és rögeszmésen félt a baktériumoktól.
A nehézségek közepette Jason észrevett valami szokatlant: a körülötte lévő világot másképp kezdte el látni: a görbült tárgyak szélei számára apró „pixeleknek” tűntek. Kíváncsiságból elkezdett kutatni az interneten és rátalált a fraktálok elméletére. A fraktálok olyan geometriai alakzatok, amelyek hasonlóak a hópelyhekhez: egy kis részlet belőle pont úgy néz ki, mint a nagy egész
Fraktálok:
Rajzai és megfigyelései egy nap egy fizikus kezébe kerültek, aki felhívta Jason figyelmét, hogy munkái magas szintű matematikai alapokon nyugszanak.Bátorította, hogy iratkozzon be egy főiskolára és kezdjen matematikát tanulni.
Padgett gyorsan fejlődött, és olyan komplex egyenleteket is képest volt leírni, amelyekről professzorai is elismerően nyilatkoztak. Ennek ellenére továbbra sem értette, miért látja a világot geometriai formákban és grafikonokban. Választ egy televíziós műsor adott: egy kognitív neurológus, Berit Brogaard beszélt a számok vizuális érzékeléséről, és Padgett kapcsolatba lépett vele.
Brogaard részletes vizsgálatoknak vetette alá Jason Padgett agyát a helsinki Aalto Egyetem Agykutató Intézetében. A vizsgálatok megállapították, hogy Jason hozzáfér az agy olyan részeihez, amelyekhez a legtöbb ember tudatosan nem fér hozzá. Az is kiderült, hogy a vizuális kéreg és a matematikai műveletekért felelős területek az agyában szokatlanul szoros együttműködésben dolgoznak.
Padgettnél diagnosztizálták az „acquired savant syndrome”-ot (szerzett tudósi szindróma) és a szinesztéziát, amely az érzékszervek összekeveredését eredményezi (pl. valaki látja a szagokat). Ez az állapot vagy veleszületett, vagy sérülés, trauma hatására alakulhat ki.
Jason Padgett ma már elismert matematikus és szerző. Életéről könyvet írt „Struck by Genius” (kb. "zsenicsapás" a villámcsapás mintjájára) címmel, amelyből jelenleg film készül. Továbbra is geometriai formákat rajzol, amelyeket mindennapi életében lát.
„Az élet tele van varázslattal, ha hajlandók vagyunk észrevenni. A valóság létezése önmagában csoda”
– mondta.
A férfi hihetetlen története: