Az internet hősévé vált a fiáért kiálló édesanya.
Egy anya elszánt kiállása: Az igazgatónak címzett levél, amely még ma is inspirál
Az iskolás évek meghatározó időszakot jelentenek minden gyermek életében. Ebben az időszakban egy-egy támogató tanár, aki képes észrevenni a rejtett tehetségeket és gyengéd szavakkal irányítani, hatalmas különbséget jelenthet. Ugyanakkor akadnak olyan pedagógusok is, akik inkább önkényesen, megfélemlítéssel próbálják érvényesíteni a tekintélyüket. Ilyen tanárral találkozott Henry Wismayer is, aki Londonban nőtt fel, és egy nap az X közösségi oldalon osztotta meg édesanyja 1998-ban írt, szívből jövő, mégis kemény hangvételű levelét, amelyet a fia iskolai igazgatójának címzett. Az édesanya kiállása olyan történetté vált, amely még ma is felkelti az emberek érdeklődését, és emlékeztet arra, hogy mekkora ereje lehet a szülői támogatásnak.
Henry édesanyja aznap az igazgató irodájába érkezett, hogy fia iskolai teljesítményéről, jövőjéről beszéljen. Arra számított, hogy hasznos visszajelzéseket hall majd, de az igazgató – a megbeszélt témát teljesen félretéve – hosszú kritikák sorozatába kezdett. Szavai nemcsak Henry képességeit becsmérelték, hanem személyiségét is támadták. „Értéktelen,” „arrogáns,” „lusta és önző” – ilyen jelzőket használt a fiúra, és szüntelenül azt hangsúlyozta, hogy Henry „nem veszi észre, hogy a jövője rajtam múlik”. Az édesanyát mélyen felháborította ez a hozzáállás, mert érezte, hogy az igazgató szavai nem a fejlődés érdekében hangzottak el, hanem személyes támadásként értékelte azokat.
A helyzet még súlyosabbá vált, amikor az igazgató azzal fenyegette meg Henry anyját, hogy fia jövőjét szándékosan akadályozni fogja. Kijelentette, hogy „egyik egyetem vagy munkahely sem fogja őt fogadni, ha én elmondom, amit tudniuk kell.” Ez az érzelmekkel telített fenyegetés már nemcsak a gyermek pillanatnyi helyzetét érintette, hanem hosszú távú hatást próbált gyakorolni Henry egész életére. Az anya számára ez a megnyilatkozás azonnal egyértelművé tette, hogy az igazgató már nem objektív tanácsadóként viselkedik, hanem egy olyan emberként, aki elvesztette az irányítást, és személyes elégtételt keres egy általa problémásnak ítélt diákon.
Henry anyja végül úgy döntött, írásban közli felháborodását az igazgatóval. Az 1998-as levél, amelyet Henry most megosztott az interneten, nem csak egy tiltakozó üzenet, hanem egy szülői kiállás határozott és megrázó manifesztuma is volt. A levélben az anya nemcsak fia védelmében állt ki, hanem keményen kritizálta az igazgatót, mint „a legrosszabb fajta megfélemlítőt,” akinek hatalma van, de semmilyen empátiát nem tanúsít a gyermekei iránt.
Könnyű elpusztítani egy gyermeket a szüntelen kritikával és bántalmazással
- írta az anya, aki végül bátran azt tanácsolta, hogy fia tanítását egy kevésbé elfogult tanár vegye át.
Henry bejegyzése gyorsan elterjedt a közösségi médiában, és emberek ezrei osztották meg saját történeteiket. Egy felhasználó, @FrMartinFlatman így kommentálta a történetet:
„Ez egy kiváló anya! Az én feleségem is hasonló módon kiállt a fiunk mellett, amikor az iskolában sport iránti érdektelenséggel vádolták.”
Egy másik történetben egy apa osztotta meg, hogy felesége az iskola közepén lépett be a pályára, hogy megvédje fiukat egy igazságtalan sportbeli döntés miatt. A kommentelők egyetértettek abban, hogy Henry édesanyja nemcsak a helyes utat választotta, hanem példát mutatott minden szülő számára, aki meg akarja védeni gyermekét az igazságtalan bánásmódtól.
Henry édesanyjának története rávilágít arra, hogy a szülők milyen fontos szerepet játszanak a gyermekük védelmében és támogatásában, különösen akkor, amikor olyan helyzetben vannak, ahol egy oktatási vezető visszaél hatalmával. Ez az eset emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy a szülőknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is kiállni gyermekük mellett, és nem félni attól, hogy szembe szálljanak a hatalommal, ha a gyermekeik jövőjéről van szó.
forrás: Scoop