Korrupció, botrány, pénzeső: "Hatalmas siker a negyvennyolc csapatos világbajnokság"
Miközben Gianni Infantino, a FIFA elnöke a futball demokratizációjáról és történelmi sportsikerekről beszél, a színfalak mögött politikai zsarolások, elnöki telefonhívások és geopolitikai csaták rázzák meg a kibővített világbajnokságot.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) olasz-svájci elnöke, Gianni Infantino legutóbbi televíziós szereplése alkalmával határozottan visszautasított minden olyan kritikát, amely a megnövekedett mérkőzésszámot és a torna színvonalának felhígulását bírálta. Az elnök szerint a negyvennyolc csapatosra duzzasztott viadal minden várakozást felülmúlt, és a labdarúgás globális fejlődésének zálogává vált.
Száz százalékig elégedett vagyok, hatalmas siker a negyvennyolc csapatos világbajnokság
– kezdte értékelését a blue Sportnak adott interjúban Gianni Infantino, a FIFA elnöke.
Mindegyik csapat magas szinten futballozott, minden kontinens valamely csapata szerzett gólt és pontot is. Tíz afrikai csapatból kilenc jutott be az egyenes kieséses szakaszba, míg a legutóbbi vébén összesen csak öt afrikai csapat vehetett részt. Ez is jól mutatja, mennyire fontos, hogy minden csapatot bevonjunk, hogy lehetőséget adjunk nekik a részvételre.
A sportszakmai érvek mögött azonban óriási pénzügyi gépezet zakatol. A több mérkőzés több televíziós jogdíjat, jegybevételt és szponzori pénzesőt jelent, ami a FIFA kincstárát és a nemzeti szövetségek lojalitását egyaránt hizlalja. Az elnöki vízió ráadásul itt nem áll meg: a sportvezető már a következő, 2030-as tornára vonatkozóan is belengette a további létszámemelés, azaz a 64 csapatos vb lehetőségét.
„Ez mindenképpen egy olyan kérdés, melyet a világbajnokság után megvizsgálnak és megvitatnak az illetékes bizottságok”
– tette hozzá Infantino, kiemelve, hogy a kisebb országoknak is meg kell adni az esélyt az álmodozásra.
Azok számára, akik aktívan követték a vb botrányait, azoknak talán visszásan csenghetnek az elnök kijelentései. Habár korábban mi is beszámoltunk ezek nagyrészéről, most idézzük fel a FIFA azon botrányait, melyek tudatában teljesen átértékelődnek az elnök törekvő intézkedései.
Fehér házi nyomás és elnöki telefonhívás
Bár a FIFA alapszabálya elvileg szigorúan tiltja a politika beavatkozását a sportba, a valóság a torna során egészen más arcát mutatta. Diplomáciai körökből származó értesülések szerint Donald Trump amerikai elnök közvetlenül is beavatkozott a torna menetébe. Az amerikai válogatott egyik kulcsjátékosának vitatott piros lapja után Trump állítólag személyesen hívta fel a FIFA vezetését, határozottan követelve, hogy a fegyelmi bizottság tekintsen el a kötelező büntetéstől és az eltiltástól.
A FIFA döntése példátlan, érthetetlen és igazolhatatlan – Donald Trump telefonhívása miatt áll a bál
Olvass tovább...
Vízumháború és bírói botrányok
A geopolitikai feszültségek a pályán kívül is eszkalálódtak. Az Egyesült Államok kormánya a torna alatt is érvényesítette szigorú szankciós politikáját: az Irán elleni vízumkorlátozások miatt az iráni delegáció tagjai, újságírói és számos szurkoló nem kapott beutazási engedélyt. Ez nyílt diplomáciai botrányhoz vezetett, mivel a rendező ország politikai fegyverként használta a vízumokat, korlátozva egy hivatalos résztvevő jogait.
Ha ez nem lett volna elég, a zöld gyepen is elszabadultak az indulatok. A torna egyik legvitatottabb mérkőzésén, az Argentína és Egyiptom közötti összecsapáson olyan kirívóan egyoldalú, vitás bírói ítéletek születtek, amelyek azonnal elindították a nemzetközi sajtóban a korrupciós vádakat. Az észak-afrikaiak szerint a játékvezetők nyíltan a dél-amerikai sztárcsapat felé lejtették a pályát, hogy biztosítsák a gazdaságilag jövedelmezőbb együttes továbbjutását.
„Ez a meccs el lett csalva” - Durván kiakadtak a kiesett egyiptomiak, csalással nyert Argentína?
Olvass tovább...
A jövő záloga vagy a kapzsiság diadala?
A FIFA már a 2030-as centenáriumi tornát tervezi, amely eredetileg is három kontinenst (Európa, Afrika, Dél-Amerika) érint Marokkó, Portugália és Spanyolország főrendezésével, valamint Argentína, Paraguay és Uruguay ünnepi nyitómeccseivel. Amennyiben a 64 csapatos bővítés zöld utat kap, a dél-amerikai országok szerepe jelentősen felértékelődik: egy-egy négycsapatos csoport összes mérkőzését (hat-hat találkozót) náluk rendeznék meg.
A kritikusok szerint azonban a folyamatos bővítés nem a sport fejlődéséről, sokkal inkább a politikai szavazatok vásárlásáról és a megfékezhetetlen pénzéhségről szól. A futballvilág válaszút elé került, ahol a csillogó kupák és a történelmi sikerek árnyékában egyre nehezebb elrejteni a korrupció és a lobbiérdekek valóságát. Továbbra is áll a kérdés: a focit még mindig a pályán játszák?
