Lehet ma nem Magyar Péter lenne a miniszterelnök, ha ezt tudtuk volna a választás előtt

Két tábor, egy kampány: katonás rend szemben a régi arcokkal

A feszültség 2025 novemberének közepén érte el a tetőpontját, amikor a párt a 106 egyéni képviselőjelölt kiválasztására készült. A menetrendet a Tóth Péter kampányfőnök és Pósfai Gábor operatív vezető által kidolgozott, titokban kezelt, 120 oldalas stratégiára építették. Tóth egy szigorú, központosított gépezetet épített ki, amelynek alapja a „talpas” kampány volt: a Fideszt a legkisebb településeken, személyes jelenléttel és szórólapozással akarták legyőzni.

A katonás, elnyomó irányvonal és Tóth növekvő befolyása azonban sokakban ellenérzést szült. A bírálók a mozgalom régi arca, Radnai Márk alelnök körül sűrűsödtek. A kritikus csoporthoz olyan ismert nevek tartoztak változó szorossággal, mint Nagy Ervin, Bódis Kriszta, Ruszin-Szendi Romulusz, Forsthoffer Ágnes, valamint Zelcsényi Miklós és Hanzel Henrik.

A belső ellenzék szerint Tóth módszerei nem voltak „önazonosak”, és hibásnak tartották a stratégiát. Ezt tetézte Magyar Péter domináns, szigorú és éles vezetési stílusa, ami őszre feszültséget generált a vezetésben.

Drámai este a Szépvölgyi úton: „150 nappal a választás előtt mégis hogyan gondolták?”

A konfliktus a Tisza Szépvölgyi úti irodájában robbant ki, ahol Radnaiék szembesítették Magyart és a párt szűk vezetését a kifogásaikkal. Antidemokratikus döntéshozatallal és autoriter stílussal vádolták meg a pártelnököt, a megbeszélésen elhangzottakat pedig még aznap éjjel e-mailben is megküldték a vezetőségnek.

„150 nappal a választás előtt mégis hogyan gondolták? Nagyon amatőr volt az egész, mégis rohadt veszélyes, nagyon felelőtlen. Minden oldalról támadtak minket, senki nem engedhette volna meg magának, hogy kirobbantson egy belső konfliktust” – idézte fel a 444-nek a megbeszélés hangulatát az egyik jelenlévő.

Bár a kritikusok szerint nem puccsról, hanem segítő szándékú figyelmeztetésről volt szó, a pártvezetés elnöki hatalom elleni támadásként élte meg az akciót. A félelmet fokozta, hogy a pártban folyamatosan tartottak a beépített emberektől és a szivárogtatástól, így a belső vitát részletező e-mail elküldése komoly kockázatot jelentett.

Állománygyűlés és a vesztesek sorsa

Másnap Magyar Péter 50–80 fős állománygyűlést hívott össze, ahol egyértelművé tette, hogy teljes mellszélességgel kiáll Tóth Péter és a stratégia mellett. Az erőviszonyok gyorsan kirajzolódtak: a többség az elnök mögé állt. Zelcsényi Miklós a gyűlésen összeszólalkozott Magyarral, sok sikert kívánt, majd kisétált, és később bejelentette a visszalépését a pártmunkától.

A válságot sikerült elsimítani a nyilvánosság előtt, a törésvonalak azonban a győzelem és a kormányalakítás után is megmaradtak:

• A kritikus oldal pozíciói: Radnai Márk alelnök és kormánybiztos maradt, Forsthoffer Ágnes házelnök, Ruszin-Szendi Romulusz pedig miniszteri tisztséget kapott.

• A loyalisták felemelkedése: Tóth Péter nemzetbiztonsági főtanácsadó lett, Pósfai Gábor a Belügyminisztérium élére került, Bujdosó Andrea pedig frakcióvezető lett.

Magyar Péter reagált: „A bizalmunk töretlen”

A kiszivárgott belső feszültségekre Magyar Péter miniszterelnök a Kossuth rádióban reagált. A kormányfő kijelentette, hogy egy új politikai közösségben teljesen természetesek az ilyen jellegű belső viták.

„Mi ezeket a konfliktusokat megbeszéltük. Aki a mi közösségünkben ma ott van, abban a bizalmunk töretlen, és a bizalmam Radnai Márkban is teljes” – mondta Magyar Péter, hozzátéve, hogy a választási győzelem és az idő végül a megvalósult stratégiát igazolta.