Orbán Viktor ellen fordították a saját fegyverét, Magyar Péter megfojtja a Fideszt
Tizenhat évvel ezelőtt Orbán Viktor kétharmados többséggel alapjaiban alakította át a magyar államot. Most ugyanazzal az alkotmányos eszközzel kezdik lebontani a Fidesz rendszerét – de vajon ez valóban egy korszak vége, vagy csak egy újabb kör kezdete?
Ironikus iparág a magyar politika. Ami az egyik ciklusban a demokrácia csúcsa, a következőben már a demokrácia halála. Egy dolog azonban ritkán változik: ha valaki kétharmados többséget szerez az Országgyűlésben, szinte korlátlan lehetősége nyílik arra, hogy átírja a játékszabályokat. Az Alaptörvény 17. módosításáról szóló vita első pillantásra Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatásának megszüntetéséről szól. Valójában azonban ennél jóval többről. A parlament ismét megmutatta, hogy Magyarországon a kétharmad nem egyszerűen nagy parlamenti többséget jelent, hanem alkotmányozó erőt. Ugyanazt az alkotmányos felhatalmazást, amely 2010 után lehetővé tette az Orbán-rendszer felépítését, most a Tisza Párt használja arra, hogy lebontsa a Fidesz birodalmát.
Gyurcsány Ferenc vagyona, az Altus birodalom eltűnt milliárdjai
Olvass tovább...
Az Alaptörvény 17. módosítása túlmutat Sulyok Tamás leváltásán és egy teljes alkotmányos korszakváltásról szól
A július 13-án elfogadott módosítás megszünteti Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatását, de ugyanakkor érinti az Alkotmánybíróság működését, 12 évben maximálja az országgyűlési képviselők szolgálati idejét, létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, valamint több, az államszervezet működését meghatározó szabályt is módosít.
A közbeszéd mégis szinte kizárólag Sulyok Tamás személyére összpontosít. Ez érthető, hiszen egy hivatalban lévő köztársasági elnök mandátumának ilyen módon történő megszüntetése a rendszerváltás óta példátlan, mégse felejtsük el az összképet nézni! Ez a módosítás egy új politikai korszak intézményi alapjainak lefektetéséről is szól.
A kétharmados parlamenti többség 2010-ben felépítette, 2026-ban pedig lebontja ugyanazt a rendszert
2010-ben a Fidesz történelmi felhatalmazást kapott a választóktól. A kétharmados többség birtokában új Alaptörvényt fogadott el, átalakította az alkotmányos intézményrendszert, új szabályokat alkotott, és hosszú időre kinevezett közjogi méltóságokkal töltötte fel a legfontosabb tisztségeket. A kormánypárt ezt stabilitásként és a korábbi politikai ciklikusság felszámolásaként mutatta be, ellenfelei viszont attól tartottak, hogy túl sok hatalom összpontosul egyetlen parlamenti többség kezében, amely végül be is bizonyosodott.
Összecsapott Toroczkai László és Magyar Péter – Hazugságvizsgálót követel a Mi Hazánk elnöke
Olvass tovább...
Tizenhat évvel később ugyanennek az alkotmányos konstrukciónak egy sajátos mellékhatását láthatjuk. A Tisza Párt szintén kétharmados többséggel rendelkezik, így ugyanazokkal az alkotmányos eszközökkel élhet. Alaptörvényt módosíthat, átalakíthatja az intézményrendszert, és új szabályokat alkothat. A politikai cél teljesen más, az alkalmazott alkotmányos mechanizmus azonban ugyanaz. Van ebben némi történelmi irónia. Az a rendszer, amelyet sokan azért bíráltak, mert túl nagy mozgásteret biztosított egy kétharmados többségnek, most éppen azért teszi lehetővé saját átalakítását, mert ugyanezt a mozgásteret biztosítja az új kétharmadnak is.
A szerszámosláda új tulajdonos kezébe került.
Meddig terjedhet egy kétharmados felhatalmazás?
Elég-e a választók ilyen mértékű felhatalmazása ahhoz, hogy egy új parlamenti többség mélyen belenyúljon az államszervezet működésébe? Vagy létezniük kellene olyan intézményeknek és alkotmányos garanciáknak, amelyek még kétharmados támogatás mellett sem alakíthatók át könnyedén? Az egyik álláspont szerint éppen ez a parlamenti demokrácia lényege: ha a választók alkotmányozó többséget adnak egy politikai erőnek, annak joga van végrehajtani a programját. A másik szerint az állam működésének bizonyos pillérei nem válhatnak minden választás után politikai csatatérré, mert ezzel az intézmények kiszámíthatósága sérül.
A magyar politika mintha újra és újra ugyanazt a filmet játszaná le, csak más szereposztással. Az új tulajdonos megérkezik, leveri a csempét, kibontja a konyhát, áthúzza a vezetékeket, majd elégedetten hátradől. Aztán egyszer csak becsönget a következő kétharmad, és kezdődik minden elölről.
De vajon a Fidesz számára ez egy átmeneti ellenzéki időszak kezdete, vagy ugyanannak a hosszú lejtmenetnek az első állomása, amelyet korábban más egykor meghatározó kormánypártok – köztük az MSZP – is végigjártak?
