Orbán Viktornak igaza lett, a magyarok származását Isztambul legnagyobb bölcse árulta el

Ugyan a hun-magyar vélt vagy valós rokonság tovább emelhetné nemzetünk kereszténység előtti rettegett mivoltát, azért még így sem panaszkodhatunk. A magyarságot az I. Istvánt megelőző századokban meglehetősen barbár, lovas nomád népnek tartották még azt követően is, hogy otthonra leltek a Kárpát-medencében. Több tucat kalandozó hadjáratot vittek végbe elődeink, és csupán néhányszor tértek haza vert seregként. Érdekesség, hogy nem feltétlenül mindig a saját döntésük volt egy-egy portya nyugati irányban. Többször más népek, királyok bérelték fel a magyarokat, hogy segítsék meggyengíteni egyik-másik ellenlábasukat. 

Így szinte mániás félelem lett úrrá egyes népeken, és a klasszikus, nyilazós sztereotípia égett bele a nemzetközi emlékezetbe. És valóban, még mi magyarok is örömmel, és bizarr büszkeséggel fordulunk a az ősök felé, akik korábban sosem(?) látott trükkel gáncsolták ellen az ellenfeleiket. Mint ismert, a hátrafelé nyilazó lovasaink a magyaros hadak tevékeny részét képezték, és az ellenséges had naivitására játszottak rá. 

Éles csatahelyzetekben egy tessék-lássék módon megindított támadás során az erőink része színlelt visszavonulást mutatott be.

Ekkor a másik fél gyorsan bekapta a csalit, és diadalittasan a magyarok nyomába eredt. Azonban ekkor hirtelen ellentámadásba, és veszett hátrafelé nyilazásba kezdtek a magyarok lovasok. Ezt a harci módszert évtizedeken keresztül prezentálták eleink a csatatereken, míg már minden rettegő nép megtanulta a becses fortélyt.

A Bizánci Birodalom császára volt 886. és 912. között VI. Leó. A makedón származású uralkodó Konstantinápolyban, a mai Isztambulban székelt, és még ő maga is tiszteletben tartotta a magyarokat. Bár a Bölcs Leó becenévre hallgató császár államát nem igazán fenyegették a portyázó őseink. Bár kapcsolatban voltak, és végtére is az ő hatására menekültek a magyarok a honfoglalás végső szakaszában a Kárpát-medencébe. Ugyanis szövetségesünkből üldözőnk lett Leó személye, aki így nyilatkozott Taktika című művében a magyarokról:

„Követi őket nagy csapat ló részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának keltése végett. Ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekszenek leverni, mint inkább csel és rajtaütés útján. Türk ellenfeleinknek hátrányos a legelő hiánya, gyalogosan nem képesek helytállni, minthogy lóháton nőttek fel. Hátrányos nekik a lovasság sűrű csatasora, mely szakadatlanul a nyomukban van.”

- írta a nagy bizánci-makedón államférfi, mintegy türk nemzetként hivatkozva ránk. 

Ezzel pedig végképp elhallgathatnak azok a fintorgók, akik a magyar kormány türk államokkal kapcsolatos elképzeléseit kritizálták. Mint ismert, Magyarország speciális tagja Orbán Viktor kormányának köszönhetően a Türk Államok Szervezetének. A magyar miniszterelnök korábban így nyilatkozott a magyarok türk eredetéről:

„Mint Önök is tudják, mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk. Ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban. Mi mindig is figyelemmel követtük a türk identitású országok együttműködését, mi vagyunk Önök között a legnyugatabbra költözött nép, amely a kereszténységet is felvette. Mi tehát egy Nyugaton élő keresztény nép vagyunk, amely a hun-türk eredet alapján áll, a magyarok magukat Attila késői leszármazottjaként tartják számon.”

Érdekesség, de tegnap este a magyar válogatott éppen türk "testvéreit", az azerieket verte meg 2-1-re.

A magyar-török kapcsolódás: