A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot

Sokszor, amikor nincs semmi néznivaló a tévében, és az újdonságokat is ledaráltuk már a streamingoldalakon, egyszerűen nekiállunk keresgélni a Netflixen, HBO Maxon, Disney+-on, hátha találunk valami jót az esti filmezéshez. Ilyenkor valódi gyöngyszemekre, igazi különlegességekre bukkanhatunk teljesen véletlenül. Én is így botlottam bele A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot című finn alkotásba, amit teljesen érthetetlen okból a vígjátékok között találtam. Persze a film valóban meg van fűszerezve egy leheletnyi humorral, ami kicsit feloldja a drámát, illetve a történet közepén komoly szerepet betöltő, feszültséggel teli thriller-etapot, de számomra így sem vitte el a vígjáték kategóriába.

A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot sokkal inkább egy egyszemélyes dráma, a filmművészeten belül egy különleges mozgóképes utazás, amiben mi magunk is vakon vagyunk, megvonják tőlünk a látás szabadságát, és mint a láthatatlan kiállításon, itt is egy vak ember mutatja nekünk az utat, ő vezet minket végig a cselekményen. Mondhatjuk, hogy egyfajta Saul fia-stílust követ, de míg Nemes Jeles László Oscar-díjas filmjében mindent láttunk, ami a főszereplő körül történt, ebben a finn produkcióban jóformán csak a fülünkre tudunk hagyatkozni, illetve azokra a homályos foszlányokra, amit a rendező megenged nekünk, hogy lássunk.

^{(Fotó: IMDb)}

Ebből kifolyólag Teemu Nikki filmje nem egy szokványos filmélményt nyújt, inkább megpróbálkozik azzal, hogy megmutassa, milyennek is látják a világot a vak emberek. Az alkotás különlegessége, hogy bár a történet kitalált, a főszereplő Jaakkót játszó Petri Poikolainen az életben is vak és szklerózis multiplexben szenved (A szklerózis multiplex a központi idegrendszert érintő gyulladásos autoimmun betegség, amelynek során az agy és a gerincvelő idegsejtjeinek védőburka megbomlik.).

A történet szerint Jaakko saját otthonába bebörtönözve él, sosem hagyja el a lakását, viszont napi szinten telefonon beszél szerelmével, aki két taxira és egy vonatútra tőle lakik nagyjából 1000 kilométerre. Jaakko egyik nap úgy dönt, meglátogatja párját - akit azelőtt sose látott. Ez persze nem egy veszélytelen vállalás, hiszen a férfi nemcsak vak, de a betegsége miatt mellkastól lefelé teljesen béna, ezért öt idegen jóságában és segítségében kell bíznia; úgy gondolja, mi rossz történhet vele az úton, csak mint tudjuk, nem mindenki olyan jóságos és segítőkész, mint amilyennek mutatja magát.

^{(Fotó: IMDb)}

Az elején még szokatlan lehet, hogy a néző úgymond nincs beavatva abba, mi történik a főszereplő körül; furcsának hathat az, hogy egy mozgóképes alkotásban sokkal többet érzékelünk a fülünkkel, mint a szemünkkel, de hamar hozzá tud szokni az ember. Gyorsan el lehet kapni a cselekménynek ezt a lassú folyását, és oly mértékben be tud szippantani ez a különleges nézőpont, hogy onnantól kezdve nem is érzékeljük az időt, gyakorlatilag pillanatok alatt el is repül a 82 perces játékidő.

A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot egy olyan blind tour (vaktúra) film, ami eddig a legtöbb ember figyelmét elkerülhette, pedig már 2021-es, és abban az évben nemcsak hogy része volt a Busan Nemzetközi Filmfesztivál programjának, de el is nyerte a Velencei Filmfesztivál közönségdíját. Magyarországon be sem mutatták korábban, a magyar szinkronos verziót csak később, az HBO megbízásából készítették el. Bár nem tekinthető vígjátéknak, vannak megmosolyogtató, kedves pillanatai; emellett nem kizárt, hogy a rendező (aki a forgatókönyvet is írta) nagy rajongója lehet az Alien-filmeknek és John Carpenter munkásságának, hiszen rengeteg utalást kapunk erre a cselekményben.

Most, hogy elérhető az HBO Maxon, érdemes megnézni, mert tényleg olyan filmélményben részesíti a nézőt, amihez foghatót korábban nem láthattunk.