Óriási hibát találtak Petőfi Sándor híres versében, utólag kellett belejavítani a nagy költő szerzeményébe

Néha a diákok azt szokták mondani, hogy Petőfi Sándor és Arany János helyesírása sok kívánnivalót hagy maga után, mert a verseik hemzsegnek a hibáktól. Valójában ezek közül egyik sem helyesírási hiba, csupán arról van szó - hogy csak egy példát mondjunk -, hogy a vers metruma megkövetelheti egy hosszú magánhangzó megrövidülését.

Soha nem hallott vers került elő Petőfi Sándortól, a költő legnagyobb rajongói is csak félve merik elolvasni

Olvass tovább...

Persze vannak olyan esetek, amikor valódi helyesírási hiba kerül bele egy versbe, és Petőfi Sándor egyik leghíresebb költeményében is volt egy ilyen, de aztán átírták, és már a javított verzióval került bele az iskola tankönyvekbe. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyire megengedett? Hiszen a költők nyilván nem véletlenül írnak le egy-egy szót úgy, olyan alakban, ahogy; ilyenkor vajon mi a helyes: átírhatunk egy régi szöveget, tudván hogy az abban a formában hibás, vagy a költő tiszteletére őrizzük meg úgy, ahogy leírták, és inkább hibásan tanulják meg a diákok?

Petőfi Sándor Szeptember végén című verse pont egy ilyen érdekes eset, hiszen a költő hibásan írta le a címet, aztán később kijavították a helyes alakra. Ezzel még önmagában nem is lenne gond, de az esetek többségében az irodalomórákon meg sem említik a tanárok, hogy Petőfi egyébként máshogy írta a címben a szeptember szót.

Szeptember helyett September végén volt a költemény eredeti címe; ahogy a kéziraton is jól olvasható.

Tény, hogy a korábbi szövegekben lehetnek mai szemmel hibás alakok, hiszen a helyesírási szabályzat csak 1832 óta létezik, és az többször is változott az évtizedek során. Abban az esetben, ha az úgynevezett szövegkritikai kiadásokban - amik tudományos célra készülnek -szerepel "hibásan" egy szó, akkor semmiképpen sem javíthatjuk ki, meg kell tartani az eredeti formájában. Minden más kiadásban azonban nyugodtan lehet modernizálni a helyesírást; ennek okán javították ki annak idején a Szeptember végén címét is.

Hozzá kell tenni, hogy tilos kijavítani a tájnyelveket idéző, a mai helyesírásnak ellentmondó jelenségeket, illetve nem szabad javítani a versekben a metrumok miatti rövid-hosszú eltéréseket sem. Ezek részben nyelvjárási okokra mennek vissza, részben a költői szabadság miatt megengedhetők. Érdekesség, hogy volt idő, amikor a középiskolai szöveggyűjteményekben eredeti helyesírással kerültek be a versek - ez azonban már egyáltalán nem jellemző pont azért, hogy a diákok nehogy véletlenül hibás alakkal tanulják meg a szavakat.