A csúcsbombázó Zendaya nem akárhol bukkant fel Magyarországon, fotó is készült róla
Olvass tovább...
A fiatal színésznő talán még egyik filmben sem volt ennyire dögös.
Zendaya gyerekszínészként kezdte pályafutását a Disney Channelen, majd később zenei karriert is épített magának, és az HBO Eufória című sorozatában is szerepelt, ám világhírűvé talán mégis a Marvel-féle Pókember-filmek tették. Zendaya a hálószövő szuperhős szerelmét, Mary-Jane-t formálta meg, és ebben a szerepben egy átlagos tinilányt kellett alakítania. Legújabb filmjében, a Challengers-ben azonban már egy
Olvass tovább...
A film egy alaposan kieszelt hasonlatra építkezik, mégpedig hogy a főszereplő Zendaya is úgy vált térfelet felváltva, akárcsak egy teniszlabda teszi ezt egy sorsdöntő mérkőzésen. Egyszer az egyik térfélre pattan, aztán a másikra, majd fordítva, és ez a dinamika hasonlóan működik egy szerelmi háromszögben is. Az egyik fél megbántja a főhősnőt, vitatkoznak, majd a másik félhez fordul vígaszért. A Challengers egy romantikus sportdrámaként aposztrofálható, hiszen a főszerepet a már említett szerelmi háromszög, és a tenisz játssza, de felmerülnek morális kérdések is közben.
Vajon az eszére, vagy a vágyaira fog hallgatni?
A válasz sokszor nem egyértelmű, ami viszont biztos, hogy a film azoknak is üdítően szórakoztató - és helyenként izgalmas - lesz, akiket még csak egy picit sem hoz lázban az profi sportolók élete, vagy a tenisz.
Olvass tovább...
Luca Guadagnino rendező épp csak olyan mélyen foglalkozik a tenisszel, ami még egy laikusnak is simán befogadható. Amikor azonban akció történik a pályán, azt elképesztően igényesen tárja elénk. A kamera hol a pálya alatt pásztázik, hol pedig konkrétan a labda szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ez leírva furcsán hangozhat, ám a sodró lendületű mérkőzéseket látva minden azonnal értelmet nyer.
ami két fronton is zajlik: a szerelmi életben és a teniszpályán. Az izgalmas mérkőzéseket néhány túlfűtött hálószobai jelenet váltja, ahol Zendaya többet mutat magából, mint eddig bármikor, és bátran kijelenthetjük, hogy ennyire dögös még egyetlen korábbi filmjében sem volt. A film zenéje pedig tökéletesen illeszkedik a sokszor intenzív jelenetekhez, és a moziból kijövet azon kaptam magam, hogy hazafelé is ezek az ütemes taktusok pörögnek tovább a fejemben.