Megrázó film készült a gyermekanyákról, szülőként nem könnyű végig nézni.
Milyen szülő képes eldobni a gyerekét? Nagyon sokszor hallunk olyan esetekről, hogy egy édesanya megszüli a babáját, aztán otthagyja a buszmegállóban, szemeteszsákba csomagolva kiteszi az út mellé, vagy mondjuk úgy, jobb esetben beteszi egy inkubátorba, esetleg emberi módon közli a kórházban, hogy nem akarja megtartani, mert nem tudná felnevelni, nem tudna neki megfelelő otthont és életkörülményeket teremteni, ezért megadja neki a lehetőséget, hogy egy nevelőszülőknél jobb, teljesebb életet élhessen.
Éppen ezért nagyon megoszlanak arról a vélemények, hogy milyen ember is az, aki lemond a gyerekéről. Egyfelől elítélik az ilyen anyákat, mert úgy dobja el magától a babát, hogy szinte esélyt sem ad neki az életre, a másik oldalon pedig tisztelik őket, ha felelősségteljes, önzetlen döntést hoznak, és a gyermek érdekeit tartják szem előtt, amikor azt mondják, megadom neki a lehetőséget, hogy egy normális családban nőjjön fel.
De mi a helyzet a gyermekanyákkal? Azokkal a tinédzserekkel, akik terhesek lesznek akár egy véletlen szexuális baleset, akár óvatlanságuk és meggondolatlanságuk miatt, és akik mondjuk nem számíthatnak a családjuk támogatására, anyaotthonba kerülnek, majd megszülik a babájukat, és ott állnak 15-16 évesen, hogy most akkor hogyan tovább.
(Fotó: Mafab)
Ezt a kérdést, illetve ezt a témát boncolgatja a Gyermekanyák című francia film, amit ugyan 2022-ben mutattak be az anyaországban, de csak a napokban került fel magyar vonatkozással az HBO Max-ra. A történet szerint Camille-t, egy 16 éves terhes lányt a bíró egy anyaotthonban helyez el. Összebarátkozik Alisonnal, egy éretlen fiatal anyával, és harcol Nadine tekintélye ellen, egy olyan szenvedélyes nevelőnővel, mint amilyen kiábrándult volt ő.
A másfél órás filmet nem könnyű végig nézni abból a szempontból, hogy nem csak egy nagyon nehéz témát dolgoz fel, de rögtön oda szegezi a nézőnek a kérdést, hogy
A film nagy erénye, hogy nem foglal állást egyik oldalon sem, a gyermekanyaság több fajtáját is bemutatja, ezáltal a néző egy tágabb képet kap arról, hogy mennyiféleképpen tudnak reagálni a tinédzserek arra, ha teherbe esnek, és egyik napról a másikra édesanyák lesznek. Hogy feltudnak-e egyáltalán nőni a feladathoz, vagy úgy tekintenek a gyerekükre, mint egy háziállatra, akit nyugodtan otthon lehet hagyni egyedül, míg ő elmegy bulizni.
A Gyermekanyák nem az a film, ami igazságot akar szolgáltatni a társadalom szemében megosztó, fiatal anyukáknak, nem akar példaképeket, sem hétköznapi hősöket felállítani, még csak nem is akarja, hogy szimpatizáljunk, azonosuljunk a karakterekkel, egyszerűen megmutatja a 16 éves Camille szemszögén keresztül, hogy mivel is jár egy nem kívánt terhesség, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatja akár egy fiatal pár, vagy egy egyedül maradt tinilány életét - főleg, ha egy olyan kamasz vagy, aki egyáltalán nem akarja megtartani a babáját, és emiatt a többi gyermekanya rossz szemmel néz rá az anyaotthonban.
(Fotó: Mafab)
A film szinte traumatizálja az embert azzal, hogy egyes karakterek mennyire nem törődnek a saját gyerekükkel, hogy nem látják a saját hibáikat és hiányosságaikat, hogy képesek akár a gyermeküket életveszélybe sodorni azzal, hogy nem hajlandók feladni szabados, túlbuzgó életmódjukat az anyaságért; magyarán nem képesek elfogadni azt, hogy ők már nem tudnak ugyanolyan életet élni, mint azelőtt.
Ráadásul a Gyermekanyák nem az a fajta film, ami boldog befejezéssel ér véget: elég megosztó, merész lezárást adtak a történetnek, bizonyára sokakat fog majd felháborítani, de valahol meg teljesen érthető és tiszteletre méltó ez a döntés, mert - nem akarok spoilerezni - bizonyos szempontból mégis csak így válik felnőtté, érett gondolkodásúvá az a tinédzser, aki meg tud hozni egy ilyen nehéz döntést.
A Gyermekanyák nem egy közönségfilm, nem egy komolytalan tinifilm, hanem egy erős dráma az anyaotthon falain belül, ami belemarkol az ember lelkébe, és kedvére csavargatja. Ez a film még akkor is megviseli az embert, ha nincsenek gyerekei.