Nagy Ervin kitiltotta szüleit az előadásairól – ez áll a háttérben
Olvass tovább...
A fergeteges Csehov-paródiára még ma is rengetegen emlékeznek, de kevesen tudják, milyen következménye lett a szilveszteri kabarénak.
1979-ben olyan történt a Magyar Televízió szilveszteri műsorában, amire talán maguk a nézők sem voltak felkészülve. A televízió ekkor sugározta először azt a fergeteges Csehov-paródiát, amiben Márkus Lászlót, Körmendi Jánost, és Haumann Pétert láthatjuk a három nővér szerepében. Az előadás olyan jól sikerült, hogy még ma is emberek ezreit bírja nevetésre, egy percet sem fogott rajta az idő vasfoga. Én is a szüleim révén láttam, hiszen az előadás premierdátumakor még gondolat sem voltam, de még ma is megnevettet. Nem is történt olyan rég, hogy egy üzletben dolgoztam kiszolgálóként, és a háttérben ment a egy fergetegesen vicces részlet a darabból, amikor betért egy idős vendég, és rögtön kiszúrta mit hallgatok. Hangosan felkiáltott, hogy de hiszen ez a Körmendi! Micsoda zseni volt!
A művészetük viszont itt van velünk még ma is. A hölgy megkérdezte, hogy tudok-e a paródia utóéletéről? Ő pedig elmesélte, hogy bizony volt neki, nem is akármilyen. Természetesen rákerestem az interneten is, ahol valóban megerősítést nyert a dolog, miszerint a paródia olyan jól sikerült, hogy miatta évekig nem lehetett játszani Csehov daraját a magyar színházakban.
Olvass tovább...
Márkus László (aki a jelenetben Mását alakította), ezzel párhuzamosan játszott a színházi darabban is. Mint mondta, lényegében ő buktatta meg a darabot, ami akkoriban a Madách Színházban volt műsoron.
„Az egészet nagyon szerettem. Az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában”
– mondta el a színész az ötlet eredetét korábban. Márkus így emlékezett a következményekre:
„Január 15-én megismételték a szilveszteri programot, amit természetesen az egész ország megnézett. 17-én műsoron volt a Madáchban a Három nővér, Almási Éva felment a színpadra és azt mondta: ‘Tengerparton áll egy szikla…’ A közönség fuldokolt! Persze, mindenki a paródiára gondolt. Aztán amikor behozták a szamovárt, szétesett a színház! majd megjelentem én, mint Kuligin… egy szót sem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők.”