Véres terrortámadás Hollywoodban - Amerika a speciális effektusokkal győzte le az idegen betolakodókat

Azóta számos film próbálta feldolgozni az eseményeket, 9/11 élménye azonban sokkal mélyebb, hatása olyan filmekben is könnyen észrevehető, amelyek egyáltalán nem ezt a témát dolgozzák fel. Batman, Superman, Vasember, de még a Transformerek is azért küzdenek, hogy megakadályozzák a gépeltérítőket. Pedig Hollywood kezdetben szégyenlős tartózkodással kezelte a témát, és megálljt parancsolt minden olyan filmtervnek, amiben Amerikát terrortámadás érte - holott a 90-es éveket ellepték a terroristákkal operáló akciófilmek (Végképp eltörölni, Féktelenül, Az elnök különgépe, A szikla, Szükségállapot, stb.) - és igyekezett kisatírozni az ikertornyoknak még az emlékét is.

Nevezetes eset, amikor az első Pókember mozifilmben a hálószövő az ikertornyok előtt himbálózik, de a filmbe ez a jelenet már nem került be. Valószínűleg jó döntést hoztak, mivel a már leforgott, de csak később bemutatott Schwarzenegger film - amiben a jóvágású amerikai hős megtanítja kesztyűbe dudálni a csúnya terroristákat -  alaposan elhasalt a pénztáraknál.

Ekkor még nem volt olyan nyilvánvaló, de új korszak kezdődött a hollywoodi akciófilmek számára: ma már a fantasztikum az úr, a legnépszerűbb akciófilmek képregényfilmes (Marvel, DC) és fantasy köntösbe (A gyűrűk ura, A karib-tenger kalózai) bújtak, ezeknek az első nagy sikerei a 2000-es évek elejére tehetőek - persze nagyban támogatta ezt a tendenciát a speciális effektusok térnyerése is.

A hétköznapi hősök

Hollywood azonban kezdett felocsúdni a kezdeti sokkból, és elkezdte feldolgozni a valós eseményeket. Az ötödik évfordulóra elkészült a World Trade Center Nicolas Cage-val a főszerepben, ami a tűzoltók hősies helytállását domborítja ki. Nem különösebben jó film, de az amerikaiaknak sokat jelentett. Sokkal jobban sikerült Paul Grengrass dokumentarista stílusú alkotása, az United 93-as, ami a repülőgép utasainak utolsó perceit mutatja be szívszorító és megrázó módon. Szintén a hétköznapi kisemberek drámája felől közelít a Rém hangosan és irtó közel című könyvadaptáció, amiben egy kisfiú próbálja feldolgozni édesapja elvesztését, vagy a Mennyit ér egy élet? című Netflix-film, ahol az áldozatok hozzátartozóinak kártérítéséről kell döntenie az ügyvédet alakító Michael Keatonnek. 

Háborús színtér és a csúnya CIA

9/11 évfordulója szempontjából talán kevésbé hangsúlyos, de  érdemes kitérni azokra a modern háborús drámákra, amik színtén 9/11-el kapcsolatban foglalnak el valamilyen állást. Alapvetően két felfogás létezik, az egyikben az amerikai katonák hazafias hősök, akik vagy szétcsapnak valamit a Közel-keleten, vagy egyszerűen a bajtársaikat védik  (12 katona, A királyság, A túlélő), míg a másik megközelítésben sokszor inkább elvesztik minden illúziójukat (Zöld zóna, Hazugságok hálója, A bombák földjén).

Ezekben a filmekben nem ritkán kerül elő, hogy a CIA nagyon sáros. Ezt a sort gyarapítja a Kiadatás című Jake Gylenhall film, az Adam Driver főszereplésével forgott A jelentés, vagy az Államtrükkök című Sean Penn mozi is, illetve ide sorolhatjuk az amnéziás CIA ügynökről szóló Jason Bourne mozikat is ( a modernkori kémfilmek egy külön cikket is megérdemelnének, ezek bár sokszor más korban játszódnak, valójában a jelenre reflektálnak, lásd pl. Spielbergtől A kémek hídját).

Ebben a felsorolásban most nem törekedhetünk a teljesség igényére, de a végére meg kell említeni a három legjobb filmet a témában: Clint Eastwood az Amerikai mesterlövésszel, Kathryn Bigelow a Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajszával, Ang Lee pedig a kevésbé ismert Billy Lynn hosszú, félidei sétájával gondoskodott az árnyaltabb megközelítésekről, amik túlmutatnak azon, hogy a háború rossz, Amerika pedig bűnös.

Szörnyek a felhőkarcolón, de a szuperhősök megvédenek minket

Alig egy évtizeddel azután, hogy lángokban állt New York, Hollywood elkezdte áttételesen is feldolgozni a traumát. A 90-es évek emblematikus katasztrófafilmjeinek (A függetlenség napja, Armageddon, Godzilla) várospusztító képsorai visszatértek a vásznakra, ám az értelmezési keretük 9/11 tükrében változott meg.

A kis költségvetésű Cloverfield még leginkább a pánikérzetet fogja meg, ahogy a főszereplők menekülnek, és próbálják feldolgozni, hogy körülöttük összedől az eddig ismert világ. Christopher Nolan A sötét lovag-trilógia záródarabjában viszont már sokkal konkrétabban fogalmaz: Gothamet ellepi a robbantások füstje, nagytotálban mutatja a várost ellepő káoszt. Nolan filmjében a nyugati világ kettős támadás alatt áll, a külső fenyegetés mellett belső problémákkal küzd, így nem csak 9/11-re, hanem a 2008-as gazdasági világválságra is reflektál.

A filmes DC-univerzumnak később az Acélemberben történő felhőkarcoló-irtás lesz az origója, még az idei Flash - A villám című mozi is visszakanyarodik az univerzumindító eseményhez, ami olyan kérdéseket tesz fel a fikció szintjén, amelyek a valóságban is megfogalmazódnak.
 

Mennyit lehet feláldozni a szabadságból a saját biztonságunk érdekében?

Ez a jelenkori amerika egyik nagy kérdése, ami soha korábban nem állt fenn ilyen élesen, mint ma. A DC filmekhez hasonlóan a Marvel filmekben is ugyanaz az analógia játszódik le: a legelső Bosszúállókban is legyalulják fél New York-ot, hogy később az Amerika kapitány filmekben (A tél katonája, Polgárháború) pedzegessék ugyanezt a témát.

A Transformers kevésbé szofisztikált, de a franchise harmadik részében Chicago tornyai hullanak alá, a támadás után pedig az Autobotok élete hasonlóan változik, mint az amerikában élő iszlám közösségeké: rengeteg helyen gyanakodva néznek rájuk. Michael Bay filmjeit persze túlzás lenne ennyire komolyan venni, de a képek szintjén mindenképpen megvan bennük az analógia. Az alakváltó robotok mellett más nagytestű szörnyetegek is egyre rendszeresebben támadnak amerikai nagyvárosokra, az új King Kong vagy a Godzilla filmek mellett pedig megszaporodtak a posztapokaliptikus sci-fi filmek is, mint a Legenda vagyok vagy a Z világháború. Sokkal sötétebbnek látjuk a jövőnket, de sosem adjuk fel a reményt.

Visszatérnek az régi idők akcióhősei

Ezzel nagyjából egy időben még egy trend is felüti a fejét Hollywoodban: egyre másra térnek vissza a filmvásznakra az öregedő akciósztárok és ikonok. A Die Hard negyedik részében Washingtont önti el a káosz, az új felvonás gonosztevője egy biztonságpolitikai szakértő, aki 9/11 előtt is figyelmeztetett, de senki sem hallgatott rá. Az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága is azt sugallta a nézőnek 2008-ban, hogy a világban valami nagyon nincs rendben, szükségünk van a Ronald Reagen-éra hőseire. A korosodó régészprofesszorral  együtt visszatért a vásznakra John McClane , Jack Ryan, a Robotzsaru vagy Sarah Connor is - igaz, változó közönségsikerrel.

Ma már látszólag helyreállt a rend, és Hollywood kéthavonta felrobbant egy amerikai nagyvárost, a katasztrófapornót nem állítják meg a valós élet fájdalmas képsorai. Az ok viszonylag egyszerű: amerika nem áldozat, hanem hős ezekben a filmekben, aki ma már ismét ugyanolyan elánnal pancsol be a rosszarcú terroristáknak, mint a megboldogult 80-as 90-es években. Felálltunk, és leporoltuk magunkat, szól a kimondatlan üzenet.