Felkavaró szavak: könyörtelenül beleállt a Kincs, ami nincsbe a magyar kritikus, de azért dicsérte is a pofonosztók leghíresebb filmjét

Bud Spencer és Terence Hill filmjeiért rajonganak Magyarországon. A legendás pofonosztó páros produkcióit rendszeresen vetítik az RTL valamelyik csatornáján. A közösségi médiában több olyan csoport is létezik, ahol a hazai rajongók különféle mémeket, érdekességeket osztanak meg egymással - legtöbbször valamelyik kedvenc filmjükből idéznek, vagy azt mutatják meg, hogy éppen melyikük főz otthon hagymás babot.

Nemrég viszont az egyik csoporttag egy igen érdekes újságcikket osztott meg, ami tulajdonképpen egy kritika volt; ez azután jelent meg, hogy 1984 márciusában a magyar mozikban is bemutatták a Kincs, ami nincs-et. Bár a cikk szerzője összességében elismerően fogalmazott Bud Spencer és Terence Hill leghíresebb közös filmjéről, azért több ponton könyörtelenül beleállt.

Rommá szapulta az És megint dühbe jövünk-et egy magyar kritikus, keményen beleállt Bud Spencer és Terence Hill kultikus filmjébe

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ennek ellenére mégis akkora siker lett itthon a Kincs, ami nincs, amihez foghatót hazai filmalkotások csak egy-két alkalommal tudtak csak elérni. A filmszínházak elképesztően hosszú ideig hagyták műsoron a pofonosztós olasz vígjátékot, ugyanis egyfolytában teltházzal mentek a vetítések.

A lent olvasható kritika szerzője egy ostromlott várhoz hasonlította a békéscsabai Szabadság mozit, valóságos tömegek rohamozták meg a filmszínházat, hiszen mindenki látni akarta Sergio Corbucci alkotását. Bár a kritikus tényleg nem éppen szimpatikus hangnemben kezdte el kifejteni a véleményét, azért utána mégiscsak szépített.

„A Kincs, ami nincsről nincs sok írnivaló, mert bugyuta a sztori, vagy mondhatnám azt is, hogy megszokott panelekből építkező: mert sem a forgatókönyvíró, sem a rendező nem vállalkozik arra, hogy különösképpen még fordulatokkal, egy-két jó "csavarással" is izgalmasabbá tegye a cselekményt; nincs is szükségük erre, mert ez a két fickó, a Bus Spencer és a Terence Hill éppen elég ahhoz, hogy kacagástól dülöngéljen a nézőtér, és pillanatok alatt elszaladjon velünk a két mozis óra. Vajon ehhez nem kell mesterségbeli tudás? Vajon jó mozidarabot csinálni, ami "csak" szórakoztat, de azt kultúráltan és főleg humorosan teszi: olyan könnyű? Persze senki nem kívánja a művészfilmek rangjára emelni Spencer és Hill bolondozásait, ugyanakkor az is furcsa lenne, ha valamiféle sznob felsőbbséggel "leszólnánk" azt, aki egy adott este úgy dönt, hogy éppen elég gondja-baja volt napközben, este két órát nevetni, kikapcsolódni akar inkább, mint katartikus filmet nézni; újra és újra átélni ember voltának kicsinységeit, nagyságait, igazságat, és hazugságait. Nos, Sergio Corbucci a könnyed, mediterrán szórakoztatás nagymestere, aki azért invitál nézőnek bennünket, hogy ránkkacsintson, és azt mondja szavak nélkül: Kedves Néző, te most nevetni fogsz, kacagni, sőt röhögni, hogy kicsordul a könnyed, és nem fogsz belehalni... Ilyen film ez a Kincs, ami nincs, amelyben a két főszereplő - főleg Bud Spencer - úgy látszik elnyűhetetlen, és szerepkörében filmről filmre telitalálat. Partnere, Hill is remek egyéniség, szellemes, tréfára termett. Mindehhez sok-sok apró ötlet, geg, kitűnő operatőr Luigi Kuveiller személyében, jól kiválasztott egzotikus táj, kék és mindig kék tenger, pálmafák, szép bennszülött lányok, a végén pedig egy kis "tanulság": a barátság minden kincsnél többet ér...”

- olvasható Sass Ervin 1984-ben publikált kritikájában.

A Kincs, ami nincsről számos érdekességet lehet találni az interneten. Például több bakit is kiszúrtak már benne, olasz rajongói csoportban említést tettek a film sosem látott stáblistás jelenetéről, ami megválaszolta volna a történet egyik legnagyobb kérdését, illetve még mindig elérhető az a kivágott jelenet, amiben Bud és Terence karakterei két kincskereső sírjára bukkan.