4000 éves rejtély az orosz Stonehenge, amelynek lakói nyom nélkül eltűntek

Az ősi időkben élt emberek tudását mi sem bizonyítja jobban, mint azok a bámulatosan megtervezett épületek, amelyek még évezredekkel készítőik eltűnése után is fennmaradtak, méltó emléket állítva mestereiknek. Stonehenge neve mindenki számára ismerősen cseng, de akad egy olyan építmény, amelyről bár sokkal kevesebben tudnak, legalább annyira lenyűgöző. Az orosz Stonehenge névvel illetett Arkaim történetét régóta kutatják, de még mindig nem sikerült teljesen megfejteni.

A Cseljabinszki Egyetem régészeti csapata 1987-ben fedezte fel a Déli-Urál régióban egy ősi erődítmény maradványait. A hajdani erődváros feltételezhetően a Szintasta-kultúra idejében épülhetett, valamikor Kr.e. 2000-3000 körül. Arkaim ezzel még híres brit megfelelőjénél is korábban épült és bámulatos mérnöki tudásról tanúskodik.

A település két koncentrikus, kör alakú fallal büszkélkedhetett, további biztonságáról pedig egy külső védőfal és egy két méter széles vizesárok gondoskodott. A falak közötti terek téglalap alakú házakat rejtettek, a teljes építmény pedig 160 méter átmérőjű volt. Négy kapuja a fő égtájakhoz igazodott, fejlett vízelosztó rendszerrel, valamint a felesleges víz elvezetésére szolgáló alagutakkal rendelkezett. A külső falhoz mintegy 35 ház csatlakozott, melyek mindegyike a fő utcára néző kijárattal rendelkezett. A város felépítése komoly építészeti tudásról és jól átgondolt tervezőmunkáról árulkodik.

A csatornarendszer mellett bányák nyomaira, valamint fémtárgyakra, kerámiákra, edényekre és kemencékre, az erőd rész közelében pedig sírokra bukkantak. A város bonyolult elrendezése és kialakítása jelentősen különbözik a többi bronzkori településen látottaktól.

A kutatók szerint Arkaim elrendezése párhuzamba állítható az ősi indoárja/iráni spirituális szövegekben, például a Védákban és az Avesztában leírt kozmikus városmodellel. A három koncentrikus falgyűrűt és három sugárirányú utcát tartalmazó kialakítás több szakértő szerint a Rigvédában említett Yima király városára hasonlít.

A második gyűrű falai és lakóházai esetében felfedezhetőek szvasztika szerű mintázatok, ráadásul ez a szimbolikus minta feltűnik több, a helyszínen feltárt tárgyon is, még hangsúlyosabbá téve Arkaim építészetének lehetséges spirituális és kulturális jelentőségét. Húsznál is több, hasonló kialakítású építményt fedeztek már fel a Dél-Uráltól Észak-Kazahsztánig terjedő, Városok földjének nevezett területen.

A rendelkezésre álló információk szerint a település egyszerre volt erődítmény, lakóhely és templom. Körülbelül 200 évig lakhatták, majd lakosai hirtelen magára hagyták. Ennek az elvándorlásnak az okait még mindig nem sikerült megfejteni. Még abban sem teljes az egyetértés, hogy kik lehettek építői. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a korai proto-indo-iráni nyelvet beszélő Szintasta-kultúra képviselőinek köszönhető ez az építészei csoda.

Sok titkot rejteget még ez az ősi település. Akadnak olyan elképzelések is, hogy Arkaim szolgált az északi mitológiákban szereplő Asgard, azaz az istenek városának mintájául. Mások szerint viszont a zoroasztrianizmus vallás szent helye, Zoroaszter, vagy más néven Zarathustra vallásalapító szülőhelye. Egy dolog biztos csupán, bárkik is voltak alapítói, olyan mérnöki tudással építették fel városukat, amelyből utána évszázadokig, sőt, akár évezredekig tanulhattak a későbbi korok emberei.