Nem is magyar találmány a telefonközpont? Súlyos tévedésben élünk Puskás Tivadarral kapcsolatban

Puskás Tivadar és testvére, Ferenc építette meg az első budapesti telefonközpontot, ami 1881. május 1-jén kezdte meg működését - kezdetben csupán 25 előfizetővel. A telefonközpont aztán olyan gyorsan tett szert hatalmas népszerűségre, hogy erre alapozva Puskás létrehozta a Telefonhírmondót, ami tulajdonképpen az igazi nagy találmánya volt.

A mai napig van egy kis félreértés, hogy tulajdonképpen kinek a találmánya a telefonközpont: valóban Puskás Tivadar ötlete volt, vagy csak a második volt vele?

Puskás Peti ennél büszkébb már nem is lehetne Puskás Tivadarra

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Bár sok helyen olvasni, hogy tőlünk indult el a telefonközpont, valójában nem ilyen egyszerű a helyzet, és pontosan emiatt értik félre annyian. Puskás Tivadar Amerikában találkozott először a telefonnal, és a telefonközpont elődjével is, ami 1877-ben lépett működésbe Bostonban. Puskás rögtön elhatározta, hogy ezt a szerkezetet áthozza a tengeren, és 1878-ban épített is egyet Párizsban. Ezt Thomas Edison képviseletében tette, akivel együtt dolgozott akkoriban. Az amerikai feltaláló maga is elismerte 1908-ban, hogy a telefonközpont Puskás Tivadar ötlete volt,

de akkor mi volt az a bostoni masina?

Az, amit Amerikában látott, E. T. Holmes szerkezete volt, ami öt különböző bankot kötött össze, és nem csak riasztásokat érzékelt, de telefonbeszélgetéseket is lehetett vele folytatni. Mivel Holmes nem szabadalmaztatta, és nem is reklámozta találmányát, hamar feledésbe merült; és ezen a ponton jött a képbe Edison és Puskás. A feltalálónál ugyanis elindult a munka, mely során megépítették az első telefonközpontokat New Haven-ben és Párizsban, majd szabadalmaztatták azt Charles Scribner nevére.

Vagyis a telefonközpont valóban egy magyar ötlet, de nem Puskás Tivadar találmánya volt, hiszen az említett, bostoni szerkezetet gondolták tovább.

Az első budapesti telefonközpont 1881. május 1-jén lépett működésbe az akkori Fürdő utca (ma már József Attila utca - a szerk.) 10-es szám alatt, mindössze 25 előfizetővel. Az egyik előfizető a Pesti Hírlap volt, akik május 2-án az alábbi sorokat közölték a szerkezetről:

„(Az első telefon Budapesten.) Amíg Puskás testvérek nagy fáradsággal összehozzák a különböző telefon vonalak vezetésére szükséges engedélyeket, amig amerikai munkásaik a fürdő-utcai központi iroda ablakai között megerősített sok porcellánharangról minden sodronyt szétvezetnek a különböző minisztériumok, hivatalok, képviselő- és főrendiházak, színházak, takarékpénztárak, kereskedések és magánosok lakásaira, – sok, sok viz lefolyik a Dunán. A telefonhálózat működése azonban az akkora elkészülő vonalakon május 1-én okvetlenül megkezdődik. Olvasóinkat bizonyára fogja érdekelni, hogy a legelső telefon, mely Budapesten bevezettetett, (a központi iroda s az igazgató lakását kivéve) szerkesztőségünk nagy terme és lapunk szerkesztőjének kalaputcai lakása s illetőleg dolgozó szobája között létesittetett. A nagy jövővel biró vállalat első telepe tehát a »Pesti Hírlap« szolgálatában áll.”

Bár gyorsan tett szert hatalmas népszerűségre, a központ kezdetben csak 200 előfizetőt tudott egyszerre kiszolgálni. Akkoriban ugyanis úgy működött egy telefonhívás, hogy a hívó felvette a készüléket, és a központban dolgozó telefonos kisasszonyok értesítették a hívottat.

Kvíz: 7 elképesztő magyar találmány, amely megváltoztatta kicsit a világot! Hogy is hívták a feltalálót?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A telefonos kisasszonyoknak nem volt könnyű munkájuk, hiszen meg kellett tanulniuk az összes előfizető nevét, bizonyos esetekben pedig címét és a szakmáját is.

A századfordulón már olyan sok előfizető volt, hogy a dolgozók egyszerűen képtelenek voltak megtanulni mindenkinek a nevét, és ez nagyon sok panaszt is eredményezett. 1899-ben ezért bevezették a szám szerinti nyilvántartást, de mivel az ügyfelek nem voltak hajlandók kikeresgélni a hívott számokat, egy időre el is vetették az ötletet.

1901. július 1-jén vezették be véglegesen a telefonszámokat, mikor már olyan sok volt az előfizető (5300), hogy tényleg nem lehetett fenntartani a neveken alapuló rendszert.

A telefonos kisasszonyok sokáig segítették azokat, akik telefonálni akartak: az első ilyen dolgozó Matkovics Júlia volt, aki 1881-ben vizsgázott le távbeszélő-kezelésből, és ő volt az, aki később betanította az utódait. Az utolsó telefonos kisasszony 1997-ben ment nyugdíjba.