Döbbenetes dolgokra derült fény a dicsőséges Isaszegi csatáról: 174 éven át csak kevesen tudtak róla

Magyarország történelmét a kezdetektől fogva erősen meghatározzák a dicsőséges győzelmek, a fájó sorstragédiák és a nehézségek ellenére is töretlen, büszke helytállás. Egy olyan nép sorsa rajzolódik ki a könyvek lapjait olvasva, amely a legnagyobb bajban sem adta fel a harcot és mindig küzdött tovább az igazáért. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyfajta összefoglalása és méltó keretbe foglalása a magyarság hitvallásának.

Földrajzi elhelyezkedésünk miatt szinte alig találni olyan időszakot történelmünkben, amikor éppen ne kellett volna egy másik álammal harcban állnunk területi épségünk megóvása érdekében. Két erős és mohó szomszédunk is volt a Habsburg, illetve a Török birodalom személyében és sajnos idővel elkerülhetetlenné vált a konfliktus. Az osztrák hatás kapcsán még ma is sokan feketén-fehéren közelítik meg a kérdést, holott sok történész szerint a valóságban jóval árnyaltabb a kép.

Profitáltunk-e a „nagy közösködésből”, vagy sem, erre már aligha fogunk mindenkit megnyugtató választ kapni, de a magyar nép függetlenségért vívott hősi harca méltán szerepel előkelő helyen a történelemkönyvekben.

A szabadságharc egyik legkiemelkedőbb eseménye az Isaszegi csata volt, amelyet nagyon részletes tárgyal az Újkor magazin. Ebben a küzdelemben a Görgey Artúr vezette magyar fősereg jelentős létszámbeli hátrányban volt a Windisch-Grätz fővezér vezette császári-királyi csapatokkal szemben, de a magyar szív, küzdeni tudás, na és persze a kiváló stratégiai érzékkel megáldott vezetőink révén 1849. április 6-án mégis sikerült világraszóló diadalt aratnunk. A győzelem katonai szempontból nagyon komoly jelentőséggel bírt, mert ennek köszönhetően vált később lehetségessé Buda visszafoglalása.

Az alábbi YouTube videóban egy animációs film segítségével mutatják be a csata történetét.

A tavaszi hadjárat első sikereit követően 1849. április 14-én a debreceni református Nagytemplomban tartott nyilvános ülésen Kossuth Lajos javaslatára kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét, Kossuthot pedig ideiglenesen kormányzó-elnökké választották

Dicsőséges pillanatok voltak ezek, de a katonai sikerek mellett volt két olyan érdekesség is, amelyről nem mindenki tud.

Az első, hogy a győzelemmel zárult csata éppen Nagypéntek napjára esett. Ezen a napon emlékeznek meg a keresztények Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről és a vallásos magyarság számára különösen fontos jelentőséggel bírhatott, hogy pont egy ilyen jelentős egyházi ünnepen sikerült diadalt aratnunk.

A másik érdekesség pedig nemzetünk egyik legnagyobb írójához, Jókai Mórhoz kapcsolódik. A kőszívű ember fiai című regényében szereplő Baradlay Richárd a könyv lapjai szerint az isaszegi ütközetben, a Királyerdőnél vívja meg csatáját régi nagy ellenfelével, Palvicz Ottóval. Győzelmet arat és végül ő szorítja ellenfele kezét a halálos ágyánál. A hős történetét nem teljesen az írói fantázia szülte, alapjául Színi Sebő Alajos huszáralezredes élete szolgált. Amiben a valóság eltér a könyvtől: a bátor huszártiszt valójában az 1849. április 4-én lezajlott tápióbicskei csatában vett részt, amelyet az ő Hermann Riedesel zu Eisenbach báróval vívott lovaspárbaja fordított meg. Az addig győztes sereg visszariadót fújt és kezdetét vehette a dicsőséges tavaszi hadjárat.

A harcokról azóta is minden évben megemlékeznek, felvonulással, kiállításokkal, sőt a harcokat korhű jelmezben újra is szokták játszani.