Ez a menü nyers, kissé véres, és biztos megfekszi a gyomrodat

Mondhatnánk, hogy a felső 1%-ra igencsak rájárt a rúd a mozivásznon az elmúlt hónapokban. Akár a Szomorúság háromszögét, akár a Tőrbe ejtve második részét vesszük figyelembe, a gazdag elit nem igazán jár jól, már ha az élethez való ragaszkodásukat vesszük figyelembe. Nos, ez a Menüben sincs másképp.

12 fő. Akár misztikus jelentése is lehetne, jelen esetben 12 fő az, aki részt vehet a ma esti vacsorán, a híres Julian Slowik ( Ralph Fiennes) által vezetett étteremben, ami egy kis magán szigeten helyezkedik el. A vendégekben egy dolog a közös - mind megengedhetik maguknak a borsos árat ezért a vacsoráért, kivéve talán az ételekkel és főzéssel kissé perverz kapcsolatban álló Tylert, és az utolsó pillanatban beugró Margotot - ennek a film folyamán igencsak lesz jelentősége, hiszen nem rá számítottak. 

A szigeten minden alapanyagot megtermelnek, mely szükséges a változatos ételek elkészítéséhez - nem hiába 1250 dollár fejenként a 4,5 órán keresztül tartó kulináris élvezet ára. Talán az egyik legjobb filmbéli mondat ehhez az árhoz kötődik: "Micsoda, egy Rolexet fogunk megenni?".

A séf kissé bizarr uralkodása vitathatatlan. A munkatársai egységesen dolgoznak, katonai precizitással vezeti a konyhát. A film folyamán egyre több információ derül ki a vendégekről, és arról, hogy talán ez lesz az utolsó vacsorájuk. Hosszan lehetne taglalni azokról a társadalmi kritikákról, amiket kifiguráz a film. Inkább a nézők érzelmi reakcióival játszik, mintsem intellektuális feltételezésekkel. 

A vacsora az előételtől a desszertig egyre bizarabbak és fenyegetőbbek. Olyan szinten unszimpatikusak a karakterek, hogy szenvedésük kielégítővé válik a nézők számára. 

Anya Taylor-Joy színészi játéka és az általa megformált Margot karaktere számomra egyértelműen a az Aki bújt Grace-ét (Samara Weaving) juttatta eszembe. Mindkét filmben egy kívülálló és oda nem illő személy kálváriáját láthattuk, és hasonló happy enddel nyerik el jutalmukat. 

A Menünek ugyan vannak gyengeségei, nem minden kérdésünkre kapunk választ, a végén mégis miért békélt meg mindenki, és nem próbált csatlakozni Margot-hoz, de ennek ellenére egy kiváló alkotás a szürke hétköznapokra.