Tarantino szerint a Marvel-filmeknek köszönhető, hogy ma már nincsenek igazi filmsztárok

A nagysikerű rendezőknél egy idő után felbukkan az a gondolat, hogy elkezdenek az utolsó filmjükön agyalni: mikor és milyen legyen az az adott alkotás, ami egy karrier lezáró pontja is egyben. S annyira belelovagolják magukat e szövevényes, egyszerű és mindennapi felmerülő kérdésekbe, hogy olykor elfelejtkeznek arról, hogy nem mindig kell megemlíteni ezeket a médiumoknak. Woody Allen már kezdi talán (újra) kapisgálni ezt azóta, amikor az egyik interjúban kiejtette a kicsit sem komoly kijelentését, hogy ennyi volt, ez volt az utolsó filmje, visszavonul, mire rögvest utána a félvilág sajtóorgánumai megőrültek és mindenki puszta tényként kezelte a visszavonulást.

Tarantinonál is már feljött ez, méghozzá a „Volt egyszer egy Hollywood'-nál, és a napokban újra olyanokat nyilatkozott a Who's Talking to Chris Wallace című műsorban, hogy

„Harminc éve csinálom, itt az ideje, hogy leköszönjek. Az egész életemet ennek szenteltem, és csak későn alapítottam családot."

Az 59 éves olasz származásű amerikai rendező a fentebb említett talkshowban a véleményét is kifejtette arról, hogy jelenleg nem igazán tudja már lassan, mi számít filmnek.

„Jelenleg azt sem tudom, mi a film. Ez a Netflixen lejátszott valami? Vagy az, ami elérhető az Amazonon, mindenki látni akarja, és az emberek a kanapéjukon nézik a feleségükkel vagy a férjükkel? Ez a film? Az utolsó rendezésemet háromezer moziban mutatták be, és néhány hónapig a világ minden táján játszották. Most viszont az a helyzet, hogy nem tudom a választ, ahogy szerintem mások sem. Azt hiszem, ennek a kérdésnek a megválaszolása még várat magára, talán néhány év múlva tudni fogom,"

- foglalja össze a Netflix és Amazon segítségével a gondolatait az adott témáról.

De ez nem az első és nem az utolsó eset volt, hogy őszintén, minden manír nélkül Tarantino elmondja a véleményét a saját szakmájáról. Ráadásul egy olyan személyiség is, akinek a szavai sokan adnak, így a TV-s szereplése után elhívták a 2 Bears, 1 Cave podcast legutolsó adásába is, ahol viszont egy sokak által népszerű alkotásba állt bele.

„Meglátásom szerint a Marvellel magával nem lenne probléma, inkább azzal, amit alkotott maga köré. Úgy értem, hogy Hollywood marvelizálódásának része az is, hogy ott vannak ezek a színészek, akik az általuk játszott karakter miatt váltak híressé. Ők nem filmsztárok. Amerika kapitány és Thor a sztár,"

kezdte a kritikáját, de kihangsúlyozta, hogy nem arról van szó, hogy utálja a Marvelt, mert erről szó sincs, hiszen gyeekkorában ő is lelkesen gyűjtőtte az erről szóló képregényeket és ha akkoribban jött volna ki ez a sorozat, ő magát is beszippantotta volna a moziterem,

„Nézd, gyerekkoromban őrülten gyűjtöttem a Marvel képregényeket. Ha ezek a filmek akkor jöttek volna ki, amikor a 20-as éveimben jártam, rohadt boldog lettek volna és imádtam volna őket. Mert nem ezek lennének az egyetlen filmek, csupán néhány film a többi között. De tudod, már majdnem 60 vagyok, szóval igen. Nem, nem vagyok már annyira izgatott miattuk."

A rendező mindig úgy szólal meg, legalábbis legtöbbször, hogy az asszertív kommunikáció ékespéldája lehetne: az őszinteség mellett, mások érzéseit sem bagatelizálva el a sajátját is beleszövi a mondandójába. Így kifejtette azt is a végén, hogy

„az egyetlen problémám, hogy csak ezek készülnek. Úgy tűnik, hogy csak ezek miatt lesznek izgatottak a rajongók vagy akár az ezeket készítő stúdiók. Jelenleg ők képviselik a filmek mostani korszakát. Nincs sok hely más produkcióknak, ez az én problémám.”

Mit szólnak ehhez az igen népszerű Marvel-univerzum legfőbb rajongói?