Miller Dávid így még nem nyílt meg – az X-Faktor műsorvezetője sok titokról rántotta le a leplet

Szabados Ági, amióta az X-Faktor legújabb élőshowja elkezdődött, akkor az RTL online felületén hol a mentorokkal, hol pedig a versenyzőkkel beszélget: most pedig a műsorvezetővel, Miller Dáviddal. Őszintén szóbajött a sportolásból hirtelen átváltás a zenére, a színészkedés, a híres szülők gyermekeként létezés, az amerikai David Miller hétköznapi élet, de kezdjük ezt a cikket az ex-Híradós utolsó kérdésével: „mi a valódi álmod, Dávid?"

„Sokkal jobb mentális állapotban vagyok, mint ahogy mondjuk voltam két-, vagy három évvel ezelőtt, de lehet hogy ez még annyira friss, hogy ezért mondatja ezt velem, hogy az én vágyam tényleg csak az, hogy egyszerűen csak nyugiban legyek. Jelentsen ez bármit: hogyha ez azt jelenti, hogy az X-Faktor 78.-ik évadát vezetem járókerettel, de ez tesz boldoggá, akkor az. Ha az, hogy tényleg elvonulok nagyon-nagyon messzire, akkor az. Ezt még nem tudom megmondani, egyelőre inkább egy idegállapotot látok még magam előtt, amit szeretnék elérni: sokkal jobban függetleníteni magamat egyrészt a külvilágtól, másrészt mindenféle stresszes dolgoktól,"

és azt is kifejtette Dávid, hogy valójában, ami a legjobban stresszeli őt, az saját maga.

„Most már egyre többször vagyok a jelenben, de nekem ehhez az is kell, hogy dolgozzak. Hisz, amikor munka van és be vagyok táblázva, akkor nagyon jól működöm, viszont amikor van egy kis szabadidőm, akkor nem annyira,"

hangzik a rövid és velős már-már tabunak számító válasz Dávid részéről, és igazából az egész interjú folyamán kihallatszik ez a fajta kettőség: a hála azokért a lehetőségekért és az életért, amik érik és amiben éppen jelenleg van, de közben meg ott van a szorongás, hogy ezek nélkül kicsit elveszettnek érzi magát.

Az elveszettség érzetéből adódóan is lehet azt mondani, hogy a zene egyrészt terápia is a fiatal műsorvezetőnek,

„Mindig éreztem, hogy valamit kell kezdenem majd a zenével, hiszen gyerekkoromban is, ha rosszkedvem volt, bementem a szobába és énekeltem, ha jókedvem volt, bementem a szobába, énekeltem. Csak ez a bemegyek a szobába és senki ne hallja, nagyon jellemző volt rám.

Aztán hirtelen az unokatestvérem, aki elkezdett producerkedni és DJ-zni is, egyre bátrabban küldött nekem zenéket és én is egyre bátrabban küldözgettem vissza azt, amiket akkoriban felénekeltem. És lassan így alakult ki az a történet, hogy én először velük kezdtem el zenélni, de abszolút elektronikus zenét."

Szabados Ági ezután rátér a híres édesapára is, Miller Zoltánra, hogy nem-e lehet, hogy Dávidban az is közrejátszott, hogy az apukája ennyire elismert zenész is? Itt kezdte el Miller azt is, hogy amikor sportolt, közben mindenki felől jöttek az elvárások, hogy mivel olyan családból jön, amilyen, így biztos, hogy a későbbiekben a zenész-, illetve színészi pályát fogja választani és ha nem, akkor miért nem. A szülei kivételével, mert tőlük sosem érezte ezt a fajta nyomást.

„Nagyon jó érzés az, hogy nekem nem kell elfogultnak lennem a szüleimmel. Büszke vagyok arra, hogy én tudok azonosulni azzal, amit ők csinálnak,"

majd elmesélte, hogy a nagy emberi-, és társadalmi nyomás mellett mindig jókor történtek olyan dolgok, amik kihúzták abból, hogy belebetegedjen vagy épp beleőrüljön az elvárások tengerébe,

„Én soha nem akarom letagadni, hogy kinek a fia vagyok, vagy kiknek a gyereke vagyok, mert iszonyat büszke vagyok rá. Csak egyszerűen muszáj volt a saját életemet egy kicsit rendbe rakni, és azt mondani, hogy ez én vagyok, azok pedig ők, és ezek két külön dolgok."

A zenei karrierre visszatérve pedig megtudhattuk, hogy a Süt a nap című szövegben BetonHofinak is ott a kezenyoma, és hogy amikor először meglátta az X-Faktor műsorvezetője a visszaküldött zenét, rögvest felhívta akkor először az énekest, hogy megkérdezze, ő most szívatja? Mivel az édesapjának is volt egy nagy klasszikus dala, Süt a nap címmel,

„Feéhívtam Ádámot, - Beton Hofi rendes neve, Schwarcz Ádám -, hogy megkérdezzem tőle szívat-e, ő meg nem értette, hogy miért kérdezem, hiszen nem ismerte azt a számot az édesapámtól sőt, nem hallgatta egyáltalán soha a dalait. S amikor megbizonyosodtam benne, hogy nem vagyok szívatás áldozata, akkor az mondtam, hogy oké, így rendben van. Csináljuk."

Érdemes végighallgatni a beszélgetést: szülőkről, megfelelési-kényszerről, vagy épp a szülei válásáról, amikor négyéves volt. S hogy mostanában kezdi kapisgálni és összerakni, hogy bár minden jól alakult és remekül kijönnek a mai napig a szülei is egymással, és ő is kijön velük, az egész válásnak valahogy nyoma maradt a párkapcsolatai tekintetében. Nehezebben köteleződik el, például.