Szívszorító szavak: Tutanhamon sírjának felfedezője így fogalmazott, mikor megpillantotta a fáraó sírját

Howard Carter igazából egy amatőr régész és rajzoló volt, mégis neki köszönhetjük az egyiptológia és a régészet egyik legismertebb leletét: a Királyok völgye 62-t, ismertebb nevén Tutanhamon egyiptomi fáraó sírját, amelyet 1922-ben fedezett fel. Érdekesség, hogy az ásatásokat már 1907-ben elkezdték Carterék, amelyet Lord George Carvanon, egy gazdag arisztokrata finanszírozott. Mivel hosszú évekig eredménytelennek bizonyultak a munkálatok, Carnavon még egy utolsó hajrázást engedélyezett Cartnernek. Mit ad Isten, hogy pont ekkor bukkantak rá a legendás és rejtélyes fáraó sírjára.

A legsokkolóbb részlete a felfedezésnek az volt, hogy a sír érintetlen volt. A sírrablók és a fosztogatók évezredeken át elkerülték a fáraó végső nyughelyét, ami meglehetősen szokatlan jelenség. Egyes elméletek szerint a földrengések és egyéb természeti jelenségek rengeteg törmelékkel, sziklákkal borították el Tutanhamon sírját, így tudott ilyen hosszú időn át zavartalanul nyugodni a fáraó. Azóta a fiatal király popkulturális fenomén lett, talán a legjobban ismert egyiptomi uralkodónak számít napjainkban. Az évek során kiderült, hogy 19 éves korában hunyt el, valószínűleg egy baleseti seb elfertőződésének következtében. A múmián azóta rengeteg CT-t és egyéb vizsgálatot végeztek, amelyeknek köszönhetően megállapították, hogy maláriában is szenvedett, illetve a csontjainak egészségével sem volt minden rendben. Tutanhamon sírja könnyűszerrel meglátogatható napjainkban, a múmiáját is a Királyok völgyében őrzik. 

Ha egy pillanatra becsukjuk a szemünket és elképzeljük a mámorító pillanatot, amikor Carter először megpillantotta a dekorált sírtermet és a szarkofágot, miközben a szíve a torkában dobogott, szinte halljuk, ahogy megszólal:

„Csodálatos dolgokat látok... Igen... elképesztő."

Ezeket a szavakat a naplójába is lejegyezte a felfedező. A későbbi kutatások során kiderült, hogy Tutanhamon sírja meglehetősen visszafogott volt a többi fáraóéhoz képest. Láthatóak voltak a falfestményeken a pénésznyomok, ami arra engedett következtetni, hogy sietve zárták le a nyughelyet. Feltehetően azért, mert tragikus hirtelenséggel, fiatalon halt meg, és a fáraó, aki őt követte a trónon, Ay, minél hamarabb be akarta fejezni az elhunyt fáraó temetését.