Justin Bieber exe meghökkentő titkokról rántja le a leplet

Idővel mindig megmutatkozik, hogy aki anno gyerekkorban még a Disney-n kezdte, az erősebb, de érzékenyebb személyiség is, mint azok, akik nem itt kezdték a karrierjüket. Vajon, ha valaki érzékenyebb, akkor sokkal jobban ragaszkodik a cenzúrázatlan őszinteséghez már-már olyan szinten, hogy még a hazugság pici szeletét is nehezebben viseli? Vannak, akik szerint néha a hazugság elkerülhetetlen, mert az élet megköveteli olykor a kegyes hazugságokat. Vannak, akik nem mernek szembenézni az igazsággal, mert az túlságosan fájdalmas lenne a részükre. Vannak, akik megkövetelik másoktól az igazságosságot, de ők viszont úton-útfélen becsapják az embereket.

Selena Gomez nem ilyen. Amikor felbukkant a médiában és amblokk a szórakoztatóiparban, akkor én is azt hittem, hogy valami újabb felszínes és nyávogós csajszi jön, aki igazából tök átlagos, de abban legalább kimagasló. Miley Cyrusról is hasonló volt a benyomásom, aztán mindkettő elég hamar, - mondjuk relatív, hogy mi számít hamarnak -, de mindkét lány bebizonyította, hogy több van bennük ócska üresfejű babáknál.

Mindenki életében történnek meghatározó történések, de nem mindenki hajlamos kellően tanulni belőlük. Selenát először 2014-ben találta meg a sors, mivel akkor diagnosztizálták egy lupus nevű auoimmun betegséggel, ami egyáltalán nem akart jobbulni és jó irányba változni, így 2017-ben az énekesnő veseátültetésen esett át.

A népszerű énekesnő sosem tagadta, sosem bújt el egy tökéletes kirakat mögé, hanem a megjátszás helyett a valóságot és az őszinteséget választotta. Önként vállalta fel, hogy amikor a veséjével problémák adódtak, és a műtét is megtörtént, előtte és utána kialakult benne egy igen erős szorongáshajlam, ami pánikrohamokkal is járt. Turnékat is le kellett mondania, és mivel tudta, hogy egyedül nem fog menni, így 2016-ban segítséget kért a mentális egészsége miatt, de csak 2020-ban diagnosztizálták nála a bipoláris zavart.

Megvan az, amikor minden második ember viccelődik a depresszió kifejezéssel? Biztos mondtad már te is valakire, vagy rád is mondták, hogy „áh, csak depis, majd elmúlik." Dobálozunk a szavakkal, miközben valójában bele sem gondolunk, hogy vannak kifejezések, amik egyszerűen többek a felszínes labdapattogtatásnál. Vannak szavak, amik többek a felületességnél akkor is, ha bele sem merünk gondolni a mélyebb jelentésükbe.

A depresszió még mindig nem játék: viszont amíg annak fogjuk fel, egy olyannak, ami csak felesleges hiszti, addig miért is várjuk el, hogy bárki be merje vallani azt, ha most ő épp tényleg rottyon van?

Selena pedig nyíltan kiáll a mentális egészség mellett éppúgy, mint a bipoláris zavar mellett, aminek egyébként általánosságban a depresszió tud lenni az előszobája. Emberfüggő, hogy az előszoba nappalit, konyhát és egy egész házat is kap-e, vagy megmarad csak az előszobánál. Ahogy az is emberfüggő, hogy éppen hogyan fogadjuk el saját magunkat, és erről is beszél a 30 éves énekesnő: rettegett, félt és nem tudta, hogyan kezelje az egészet, és valjuk be ismerős, nem igaz? Lehet, hogy nem az érzelmi hullámvasút az ismerős, de minden embernek kivétel nélkül van olyan dolog az életében, amitől fél, amitől úgy érzi, hogyha kimutatja mások előtt, akkor gyengének fogják látni és kevésbé fogják őt szeretni és tisztelni. Pedig nem attól leszünk erősek, mert - látszólag - nincs gyengeségünk: Épp ellenkezőleg.

„Eleinte rettegtem a betegségtől, mindig attól féltem, hogy újabb rohamot kapok, amiből már nem leszek képes visszajönni. Ám rádöbbentem, hogy csakis úgy tudok vele megbirkózni, ha megtanulok róla mindent.  Például amikor gyerekként féltem a viharoktól, egészen addig, amíg az édesanyám nem adott nekem egy könyvet, amiből képes voltam megérteni a villámlást és a dörgést,"

- írta meg az ELLE Selena gondolatait, miközben a napokban jelent meg a dokumentumfilmjének az előzetese is. A „My mind & Me" előzetese, ami november 4-én debütál az Apple TV-n, és Selena Gomez életéről fog szólni.

Az életéről, a bipoláris zavarról, hogy mennyire kaotikus és érzelmi hullámvasút az egész, és hogy hogyan képes napról-napra elfogadnia saját magát is. Arról fog szólni, hogy Selena úgy döntött, megismeri a betegségét ahelyett, hogy félne tőle, hiszen csak úgy tudunk valamin segíteni, amit tényleg megismerünk. Nem bújhatunk el attól, amiről hozzánk tartózik, de a Társadalom szerint csak egy koszos és elfertőzödött genny, amivel ha nem törődik az ember, akkor eűtnik magától. Nem fog. S ha mi nem tudjuk hovatenni a bipoláris zavart és egyéb mentális egészségról szóló tabukat, akkor képzeljük el, hogy annak milyen érzés, aki ezekkel él együtt: dönthetünk úgy, hogy kizárjuk a világból ezeket a kifejezéseket és betegségeket, de amellett is dönthetünk, hogy beemeljük a társadalomba és segíthetjük az ezekkel élő személyeket a teljes beilleszkedésbe. Mert senki nem létezik nehézség nélkül.