Minél őrültebb egy nő, annál dögösebb? Meghan Markle újabb kirohanása

Néha nem tudom hovatenni Harry herceg feleségét, Meghan Markle-t, de közben pedig tisztelem benne a szókimondóságát. Persze nem mindegy, hogy ez a mindent kimondok attitűd mennyire is őszinte, mert az ember hajlamos arra, hogy bár kimondja a dolgokat, de minden mondatát meg kell szorozni háromszázzal és el kell osztani öttel, mert csak úgy kapjuk meg a valóságot.

Bár Meghannál nem hazugságokat érzek a háttérben, hanem valami hihetetlen nagy szomorúságot. Mintha a tekintetéből sütne az összes szorongása, a félelme, és ezzel párhuzamosan pedig a küzdelme, hogy mindig merjen kiállni magáért és azokért a dolgokért, amiknél azt érzi, érdemes melléjuk állnia.

Meghannak van egy podcastje, ami a királynő halála és temetése időszakában szünetelt, de a napokban újra elindult, mivel a hivatalos gyászidőszaknak a királyi családban letelt. A Spotifyn hallgatható műsor, - ami az Archetypes nevet kapta -, legfrissebb adásában a sorozatokban létrejövő női ábrázolásokat vette görcső alá a színésznő-hercegné. A Dokik és az Így jártam anyátokkal műsorokat elemezte ki egy kis szakmai segítséggel, és kis érdekesség, hogy az utóbbiban maga Meghan is szerepelt.

„Most, ha mind ugyanabban a szobában ülnénk, elég sok feltett kezet látnánk. Az enyémet is. Egyáltalán nem csoda, hogy ezek a megbélyegzések mennyire beleépültek a kultúránkba,"

- kezdte a színésznő, miután felvetette, hogy bizonyára mindenkinek, illetve minden második nőnek ismerősen cseng az a jelenet, amikor egy nőt hisztisnek vagy őrültnek, illetve drámakirálynőnek neveznek pusztán azért, mert úgy nyilvánul meg, ahogy,

„Pedig szerintem az, amikor egy nőt hisztisnek vagy őrültnek neveznek, az elbagatizálja azt, amit éppen abban a helyzetben a nő érez és gondol,"

- fejtette ki a saját véleményét majd hozzátette, hogy „akit elégszer megcímkéznek, azt gondolhatja, a valódi gondjait teljesen figyelmen kívül hagyják. Ezek a címkék kárt okoznak a társadalomban."

Az ember valóban hajlamos a beskatulyázásra és a címkézésekre egyaránt, és van, amikor ezt úgy teszik, hogy előtte meg sem ismerték az adott személyeket. Egyszerűbbnek tűnik azonnal elnevezni valamit, mert azt hisszük, hogy ha így cselekszünk, akkor kevésbé fogunk tudni csalódni. A férfiakra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy szexisták és csak egy bizonyos részük után mennek, vagy viselkedésben és agyilag le vannak maradva a nőkhöz képest. Majd találkozunk egy olyan illetővel, aki nem felel meg ezeknek a sablonoknak, s hirtelen a fejünket fogjuk, mert nem tudunk mit kezdeni a kialakult szituációval.

De hajlamosak vagyunk a nőkre a drámakirálynő, a hisztis, a pletykás kifejezéseket használni, vagy épp a sarokkal összehozni őket, ha úgy viselkednek. Hányszor hallottuk mi nők, hogy már-már velünk teszik egyenlővé a túlgondolást?

A sok sztereotípia körbeveszi a társadalmunkat, Meghan Podcast adásai kicsikét pedig erre mennek rá: hogy miért károsak ezek a megmondások. Az Így jártok anyátok mellett már szót ejtett Tarantino: Kill Bill filmjéről is, méghozzá az ázsiai nők ábrázolása miatt. A hercegnének a női és férfi kapcsolat, a nők ábrázolása és valósága a valódi életben mindenképp fontos, és ahol csak tud, mindig kiáll, vajon e nagy feminizmusa miatt se fogadták el annyira a Brit királyi családban?

Neil Patrick Harris karaktere azonban tényleg beszédes volt a fentebb említett sorozatban is, de milyen érdekes, hogy mindig az ilyen sorozatok érik el a világraszóló sikert, nem? Amik tele vannak olyanok mozdulatokkal és szavakkal és skatulyákkal, amiket a való életben biztosan kikérnénk magunknak.