Mit tennél, ha egy 600 méter magas rádiótorony tetején ragadnál a semmi közepén?

Rengeteg kedvelője van az úgynevezett túlélőfilm műfajnak, hiszen az ide tartozó alkotások minőségtől függetlenül mindig rendkívüli izgalmakat tudnak okozni a nézőknek a bennük látható, szorult helyzetek miatt. Ráadásul sokan azt is kifejezetten imádják, hogy ezeknél a filmeknél cifrán káromkodva lehet szidni a főszereplőket, amikor éppenséggel nem túl logikus megoldásokkal próbálják megoldani a problémájukat – nos, a Fall tökéletes azoknak, akik a fenti igényekkel rendelkeznek.

A Fall egy Becky nevű fiatal lányról (Grace Caroline Currey) szól, aki a szerelme tragikus elvesztése után nagyon lecsúszik. Az egyik régi barátnője, a veszélyes helyzetekre specializálódott influenszerként tevékenykedő Shiloh (Virginia Gardner) elhatározza, hogy segít neki kicsit talpra állni és szembenézni a félelmeivel, ezért elviszi őt a sivatag/semmi közepére, egy lebontás előtt álló, több mint 600 méteres rádiótoronyhoz, hogy együtt másszák meg azt – de a kis kalandjuk hamar élet-halál harccá válik, mikor a csúcsra érve leszakad a létra, és ott ragadnak.

Természetesen ennek a filmnek a megtekintése rendkívül kényelmetlen lehet azoknak, akik félnek a magasságtól, hiszen a technikai megoldásoknak köszönhetően a néző is így érzi, hogy ott van fent 600 méter magasban a két főhőssel együtt ebben az egyre kétségbeejtőbb szituációban, ami gyakorlatilag emberek rémálmának felel meg. Innentől kezdve pedig nyert ügyük van a készítőknek, ugyanis egy nagy zöld pipát tehetnek a leglényegesebb ponthoz: sikerül kialakítaniuk azt a feszült helyzetet, ami a közönség számára már a rövid leírás alapján is csábítóvá tette a Fall-t.

_{Kép: Profimedia}

Ahogy az ilyen filmeknél lenni szokott, az író/rendező, Scott Mann nagyon erőszakosan próbál kialakítani a közönség és a főszereplők között egy érzelmi kapcsolatot, hiszen ha nem kedveljük/ismerjük meg a hőseinket, akkor nem fog érdekelni minket a haláluk sem. Ez nagyjából sikerült is neki, bár eléggé ront az élményen Grace Caroline Currey többnyire kifejezetten silány játéka – de legalább próbálkozik, és ez is értékelendő.

A Fall ereje abban rejlik, hogy a helyszínének köszönhetően folyamatosan képes izgalmakkal és feszültséggel szolgálni, ráadásul a főszereplők vannak olyan okosak, hogy egészen meglepő ötletekkel rukkoljanak elő annak érdekében, hogy valahogy túléljék ezt a pokoli helyzetet – meg persze néha vannak olyan buták is, hogy a fejünket fogja szidjuk őket a hülyeségeik miatt, szóval újabb kötelező műfaji elemet pipálhat ki a rendező.

A néhol nem túlzottan szép számítógépes effektusokon látni, hogy nem egy nagyköltségvetésű filmről van szó, de szerencsére a lényeges pillanatokban nagyjából minden klappol, aminek kell, így ezek a dolgok nem rántanak ki minket – a rendszeresen ellőtt klisék viszont annál inkább, hiszen az ilyen jeleneteknél már az első pillanatban tudjuk, hogy mi lesz a végük.

_{Kép: Profimedia}

Ez tipikusan egy olyan film, aminek a megtekintése után úgy érezzük, hogy lehetett volna egy kicsit rövidebb is, mivel pár jelenetet kicsit túlhúztak, de még a hibák ellenére is összességében jó élményt nyújt. A Fall egyáltalán nem nevezhető kiemelkedőnek, mivel bőven a műfaj határain belül mozog, viszont akik szeretik a túlélőfilmeket, azok minden bizonnyal nem fognak csalódni.

A Fall pontosan azt adja a közönségnek, amit kell: feszültséget, izgalmat és egy olyan rettenetes helyzetet, amibe senki se szeretne belekeveredni – egyedül az igazán sajnálatos ennél az alkotásnál, hogy a fináléra egy kicsit kifogy belőle a szufla, így nem teljesen kapjuk meg azt az érzelmi katarzist, amire ennyi szenvedés után vágyott volna a lelkünk.

Ettől függetlenül mindenképp érdemes megnézni a Fall-t, mivel nagyon hatásos, és hiába nem egy kifejezetten minőségi darab, akkor is intenzív filmélményt ad – ezt pedig se a rossz színészi alakítás, se a helyenként gagyi effektek, se az otromba klisék, se egy kellemetlen keselyűs jelenet nem tudja elvenni.