Az Arthur-átokkal Luc Besson megerőszakolta a saját tündérmeséjét - kritika

Bizonyára sokan emlékeznek még Luc Besson tündérmeséjére, az Arthur és a villangókra, amit a francia író-rendező még a 2000-es évek legelején vetett papírra, és adta ki azt egy négyrészes könyvsorozat formájában. Később aztán filmre is adaptálta őket, 2006-ban jelent meg az Arthur és a villangók, ami a mesesorozat első két kötetének cselekményét ölelte fel, majd 2009-ben és 2010-ben bemutatták a Maltazár bosszúját és a Világok harcát, amivel az Arthur-történet egy filmtrilógiaként is bekerült a köztudatba.

Ugyan a filmek nem hoztak túlzottan anyagi sikert, mégis rengeteg rajongóra tett szert. Az utolsó film óta hosszú évek teltek el, de Luc Besson nem tudta igazán elengedni a szerelemgyermekét. 2017 és 2018 között megjelent az Arthur és a villangók TV-sorozat, majd a rendező elhatározta, hogy egy, a tündérmesétől teljesen különálló, egyedi spin-offal bővíti tovább az Arthur-univerzumot; így született meg Az Arthur-átok című horrorfilm forgatókönyve. Luc Bessonnak ugyanakkor már nem volt elég vér a pucájában, hogy meg is rendezze ezt a filmet, inkább átadta egy zöldfülűnek, az első nagyfilmes rendezőnek, Barthélemy Grossmann-nak.

Valószínűleg Besson is érezte, hogy jobb, ha rendezőként nem adja a nevét ehhez a projekthez, mert azzal kiherélné a direktori karrierjét, inkább a háttérben nézte végig, ahogy szerencsétlen Grossmann-t pofozzák szét a rajongók az anyaországban, ugyanis Franciaországban hatalmasat bukott Az Arthur-átok minden tekintetben. Pedig az alapötlet több, mint érdekes: adott egy csapat kisgyerek, akik az Arthur-filmeken nőttek fel, majd 10 év múlva elhatározzák, hogy felkeresik azt a házat, ahol Luc Besson és stábja forgatott, de villangók helyett csak furcsa jelenségekkel találkoznak, amelyek nyomában vér és halál jár.

^{(Fotó: Vertigo Média)}

Ezekkel a szereplőkkel bárki könnyedén tudna azonosulni, akik gyerekként szerették az Arthur-filmeket; magam is azok közé tartozom, akik ezeken a meséken nevelkedtek, és bár való igaz, hogy a trilógia 2. és 3. része elég sok kívánnivalót hagy maga után, mégis egy egyedi ötleten alapuló, kedves kis fantasy, amit bármikor szívesen nézek újra. Ez már nem mondható el Az Arthur-átokról, ami tulajdonképpen tényleg egy átok. Mert bár egy jól átgondolt és gondosan felépített történettel szórakoztató, és a műfaj kedvelőit maximálisan kiszolgáló slashert lehetett volna csinálni belőle, de Luc Besson még ahhoz is lusta volt, hogy normális párbeszédeket, épeszű döntéseket, és mindenek előtt egy értékelhető sztorit írjon.

A filmből úgy látszik, mintha a francia rendező írt volna egy egyszerű, 80-as éveket mintázó slashert, amiben egy csapat fiatal elmegy kempingezni egy erdő melletti elhagyatott házhoz, ahol aztán lemészárolják őket. Igen ám, de ezt mégis hogy adja el, hogy az emberek jegyet váltsanak rá a moziban? Manapság már nemigen hoz lázba senkit egy új Luc Besson-film, Az ötödik elem és az Elrabolva alkotójának utolsó nagyobb sikerű filmje a Scarlett Johansson főszereplésével készült Lucy volt, utána mind a Valerian és az ezer bolygó városa, mind az Anna orbitális bukás volt (teljesen érthető hát, hogy miért van már bejegyezve a Lucy 2. része - ha már az első is piszok sok pénzt hozott, akkor miért ne csináljanak még egyet?! - a szerk.).

^{(Fotó: Vertigo Média)}

Egy mezei slasher pedig végképp nem vonzza be az embereket, ezért rá kellett húzni valamire, ami érdekesebbé, eladhatóbbá teszi az egészet. Kénytelen volt a hegyes füleiknél fogva előhúzni a villangókat, majd az egész Arthur-mesét ráerőszakolni erre az ifjúsági horrorra. A végeredményt látva viszont csupán annyit ért el, hogy mindazok, akik szerették és szeretik az Arthur-filmeket, szét fogják köpködni és szidni a rendezőt, amiért meggyalázta és kivéreztette a saját tündérmeséjét, viszont nem oldotta meg a problémát, hogy újra sikerre vigyen egy filmet.

Mert kik fogják megnézni ezt a filmet? Egyrészt a régi filmeket kedvelők, akik vagy tisztában vannak vele vagy nem, hogy ez most nem egy újabb folytatás, amivel quadrológiává bővül az Arthur-trilógia - de tulajdonképpen mindegy is, mert mind a két altábor hőbörögve, csalódottan fog kijönni a moziból; lesznek a horrorfilmek szerelmesei, akik azt sem tudják, mi fán terem az Arthur és a villangók, csak beülnek egy új filmre, ami mellett ott a 18-as karika, és a cím alapján reménykednek benne, hogy egy szaftos, véres horror - ők is csalódottan fognak kijönni a teremből, mert nem tudják majd hova tenni a rengeteg utalást és Arthuros történetelemet, ráadásul egy harmatgyenge slashert is kapnak, szóval a horrorfilmes élmény is elmarad. Maroknyian lesznek azok, akik egyetlen Arthur-filmet sem láttak ezelőtt, mégis tetszeni fog nekik Az Arthur-átok; még az sem kizárt, hogy ezek közül az emberek közül néhányan úgy döntenek, hogy ennek hatására elvesztik az Arthur-szüzességüket, és megnézik a trilógiát. Ha valamiért, legalább utóbbiért megérte újra elővenni a villangókat, és átültetni őket egy horrorfilmes spin-offba.

^{(Fotó: Vertigo Média)}

Mindent összevetve Luc Bessonnak minden bizonnyal elgurult a gyógyszere, látványosan görcsösen próbál újra sikeres lenni, de kiütköznek rajta a lustaság jelei, hogy valami újdonsággal rukkoljon elő, inkább előveszi a jól bevált alapokat, és azokról húz le még egy bőrt (lásd. Lucy 2.). Az Arthur-átoknak ugyan van egy nosztalgikus hangulata, egy ideig széles mosollyal nézzük, ahogy a szereplők bejárják a trilógia fő helyszínéül szolgáló ikonikus házat és felfedezik benne az otthagyott kellékeket, de ez a varázs gyorsan elillan, aztán csak szörnyülködve nézzük gyermekkorunk egyik kedvelt tündérmeséjének kivéreztetett, megerőszakolt tetemét, rajta Luc Bessonnal, aki puskával a kezében, eszelős tekintettel röhög az arcunkba.

Az Arthur-átok július 21-től látható a magyar mozikban.