Rózsaszín: kizárólag a nőknek, vagy a férfiaknak is szabad? - Így alakult át a színről való gondolkodásunk

A rózsaszín - vagy ahogyan manapság emlegetik, a pink - hatalmas népszerűségnek örvend mind a ruházati divatvilágban, mind a dekorációban. Ezenkívül pedig feminista szimbólumként is tekintenek rá. Habár az elmúlt körülbelül 150 évben mindig is nőies színnek számított, de mára átalakult a megítélése. Manapság a férfiak is előszeretettel hordanak rózsaszín ruhákat és nem szégyellik, nem a nőiességgel azonosítják elsősorban - tudhatjuk meg egy rövid összefoglalóból.

A szín kalandozása a nyugati kultúrában először a XVIII. században kezdett el pezsegni, amikor a pasztell árnyalatok kezdtek el uralkodni társadalmunkban. Természetesen a divatból leginkább a kiváltságos osztályok részesültek, de ezen belül nem volt különbség a színválasztásban nemek szerint. Igaz, a francia Lajos király felesége, Madame de Pompadour rajongott a rózsaszínért. 

Akkoriban még a rózsaszín nem számított lányosnak. 

A kisbabák vagy gyerekek sem viseltek csak nemekhez köthető színű ruhákat: nem volt babakék vagy babarózsaszín. A gyermekek általában egységesen fehéret viseltek, sőt, a fiúknál volt elterjedtebb a rózsaszín. 

A XIX. század közepétől kezdtek csak nőiesként tekinteni a pinkre, amikor a férfiak felhagytak a színes öltözékek viselésével és inkább sötétet vagy leginkább feketét hordtak. Míg a férfiak színszegényesen, addig a nők továbbra is élénk színekben pompáztak, így fokozatosan átalakult a rózsaszín, és a gyengédség jelképévé válni.

Ugyanakkor erotikus formában is értelmezték: egyre gyakoribbá váltak a rózsaszín alsóneműk és a művészetekben is a meztelenséget képviselte a szín. 

A hatvanas években újra a luxussal párosították leginkább - Jackie Kennedy vagy Marilyn Monroe személyével azonosították. Aztán a nyolcvanas években lázadástól fűtve a The Ramones és a The Clash bandák is rózsaszínbe borultak a lányos sztereotípiával szembeszállva. Később pedig Madonna tűnt ki a tömegből a tölcséres mellrészű fűzőjével.

Napjainkban Európában és Amerikában is kettős hozzáállás tartozik a színhez: egyesek utálják, mások imádják. Egy biztos, mára nem a nőiességgel vagy az erotikával azonosítják és kifejezetten nem csak a nők kiváltsága rózsaszínt viselni.